A gratuláción túl...

Sokadik érmet szerzik meg a paralimpikonjaink Párizsban. Ezúttal Ekler Luca és Pálos Péter aranyban és bronzban csillog. Óriási gratuláció nekik.

DE!

Ilyenkor van bennem egy érzés, mintha ezek a sportolók nem kapnának elég figyelmet és nem csak a sportolók, hanem azok a hétköznapi hősök sem, akik "csak" egyszerűen a mindennapjaikat élik valamilyen speciális kihívással. Nem látom, hogy filmek tucatjai szólnának róluk, hogy vonulnának értük, külön hónapban ünnepelnék őket, pedig ha valakik akkor ők biztosan megérdemlik a kiemelt figyelmet.

Helyette itt van nekünk a woke őrület, ami oda helyezi a figyelmet, ahol annak igazából semmi keresnivalója. A hálószobába.

Nincs ez így jól. Nagyon nincs.

Remélem, hogy egyszer elérünk oda, hogy fordul egyet a kocka és ezek a valóban különleges hősök kapnak majd annyi figyelmet és elismerést, mint azok, akik ma macskának, holnap sárkánynak mondják magukat.

Legyünk büszkék a paralimpikonjainkra és mindazokra, akik hozzájuk hasonlóan, csak éppen a hétköznapokban érnek el sikereket!