A család a legkisebb, leggyengébb, de legfontosabb láncszem, mert minden itt kezdődik. És ezt kivételesen nem csak az Úr akaratából, de pusztán emberi mértékkel, társadalmi szempontból is érdemes megvizsgálni.

A házasság rendet és stabilitást ad, megszünteti a keresés káoszát és a káoszból eredő háborúkat.

A férj és a feleség szerepe kiszámítható, tulajdonságaikhoz mérten jól behatárolható elvárásokat viselnek és így tökéletes alkotóelemei ennek a legkisebb közösségnek.

A gyermek a feladat megteremtője. Az élet magja és értelmének hordozója. Gyermek nélkül ezen legkisebb közösségnek idővel jóval nehezebb a működése.

S ha mindezen dolgok adottak és működnek, akkor beszélhetünk arról, hogy ezen legkisebb közösségek hogyan alkotják a társadalom rendjét, szokásait, hagyományait, törvényeit, a nagy egészet.

Vagy arról, hogy ezt megtörve, eltiporva, felbontva és leégetve, mennyire könnyű elszeparálni az egyedül hosszútávon köztudottan működésképtelen egyént, hogy aztán úgy gyúrják, faragják, a globalisták, ahogy kedvük tartja.

Nem nagy megfejtés ez. Nem nagy bölcsesség és főleg nem új tudomány. Mégis időről-időre el kell mondani.