Egyáltalán nem nehéz elveszni a sehová nem tartó örömködésben!

A kommunisták jól kitalálták, a globalisták pedig ma tökéletesre fejlesztették, hogyan lehet Isten egyetlen lélekkel rendelkező teremtményét, az embert úgy elválasztani, hogy közben azt gondolja, közel van.

Mert, amikor ma az örömre gondolunk, akkor ők azt mondják, hogy örüljünk a javainknak, örüljünk a sikerünknek, örüljünk a minket körülvevő világnak, örüljünk mindennek, csak a szeplőtelen fogantatás csodájáról, a valódi örömről feledkezzünk meg!

Pedig az adventi várakozás nem holmi világi doppingszer, ami arra való, hogy lerázzuk magunkról a mögöttünk hagyott év mocskát és látszólag szép dolgokat cselekedjünk. Nagyon nem.

Az adventi várakozás annak a csodának az átéléséről és megtapasztalásáról szól, amit Isten vitt végbe, amikor Szűz Mária méhében megfogant Isten fia.

Ennek a csodának örüljünk és, ha így teszünk, akkor számos más öröm is lesz az életünkben. Isten majd gondoskodik róla.