5 éve írtam ezt a szösszenetet, akkor még csak sejtettem, hogy eljön az a világ, amikor a kedvenceimet is eléri a cenzúra, mára viszont valóság lett.

Politikailag korrekt

Gyilkosság történt Londonban a 9-es körzet 123-as számú épülete előtt. Legalábbis minden jel arra utalt. A nagy Hercule Poirot-ot hívták, hogy oldja meg az ügyet. A tapasztalt nyomozó, még mielőtt megnézte volna az áldozatot elkezdte faggatni a rendőröket:
- Mit tudunk az áldozatról? - kérdezte.
- Nem sokat, uram. - felelte az egyik rendőr.
- Az meg, hogy lehet? Annyira borzasztó az eset?
- Nem, csak...
- Nos, akkor - Poirot beszédével feszesebb tempót vett fel, majd rövid, rideg kérdéseket intézett az egyenruhás tiszt felé.
- Neme?
- Uram, ez itt nem...
- Hozzávetőleges életkora?
- Értse meg...
- Magassága, súlya?
- Hagyja abba!
- Bőrszíne?
- Ez nem helyén való!
- Etnikuma?
- Hogy kérdezhet ilyet?
Poirot megelégelte a rendőrt.
- Rendben, akkor mondjon el mindent, amit tudunk az esetről!
A rendőr vakarni kezdte a fejét.
- Az áldozat több napja mozdulatlanul ül egy padon, nem reagált semmire amikor a bejelentő megtalálta, a szeme pedig már csukva volt. Ennyi az egész. Többet nem mondhatok.
Poirot megpödörte bajszát, majd hamis meglepődöttséggel reagált.
- Csak ugyan? Miért nem?
- Uram, értse meg, nem lenne korrekt.
- Legyen. - Azzal otthagyta a tisztet és szemügyre vette a helyszínt. Alaposan átvizsgálta az áldozatot, közben pedig jegyzetelt. Végül visszasétált a nyomozóhoz.
- Sikerült megtudnia valamit?
- Mindent. - felelte Poirot. - Akarja hallani?
- Hogy akarom-e?
De Poirot már kezdte is.
- Az áldozat körülbelül egynyolcvan magas, nyolcvan kiló. Férfi.
- Ne... - a rendőr elfordította a fejét, de Poirotot ez csak méginkább lázba hozta.
- Bőrszínét tekintve inkább bronzos, Velencéből származik, de francia úriember.
- Ezt nem lenne szabad! - Emelte meg a kezét a rendőr intőleg.
- Római katolikus. - Tette hozzá a nyomozó, utolsó döfésként.
- Na ebből mostmár tényleg elég! - Tört ki magából a tiszt hevesen. - Hogy merészel így megbélyegezni egy halottat, ezekkel az elavult módszerekkel? Már honnan tudhatná biztosra, hogy az a szerencsétlen ember a szíve mélyén miben hitt?
Poirot elégedetten mosolygott.
- Azt is tudom, miért ül ott napok óta lehunyt szemekkel.
- Feleljen! Feleljen, de rögtön! - Rikácsolt a rendőr.
- Azért, uram, mert ez egy szobor.