Van-e a jóemberkedésnek olyan pontja, amikor a béka már érzi, hogy forr a víz?

Pár napja Zelenszkij meghívta Bident Ukrajnába. Biden nemet mondott, de persze bátorításként érkeznek a fegyverek továbbra is. Majd most odadobnak neki egy JFK-díjat. Hagyjuk azt a tényt, hogy ezt a díjat az alapítvány olyan személyiségeknek adja, akik jelentős tevékenységet végeztek nemzetük építésében, nehéz körülmények között is harcoltak a demokráciáért és az AMERIKAI ÉRDEKEKÉRT. És azt a tényt is, hogy Ukrajna gazdaságilag sajnos már a háború előtt is romokban hevert, a kisebbségekkel pedig úgy bántak, hogy azt mindennek lehet nevezni csak demokratikusnak nem. Ugorjunk át ezen.

Ami engem érdekelne az az, hogy mi van az ukrán néppel? Hogy velük egyébként foglalkozik valaki?

Mert az tiszta sor, hogy azok az orosz vezetők, akik úgy gondolták, hogy egy háború megoldás lesz bármire rohadtul nem jól gondolták. De ha ebben a kérdésben egyetértésre jutottunk, akkor beszélhetünk végre arról, hogy mi van az ukrán néppel?

Mert valahol szerintem ezen a kérdésen keresztül találjuk meg a választ arra, hogy mi van mindenki mással.

Azt tudjuk, hogy a CNN szerint fegyverekből annyira nem szenvednek hiányt, hogy még eladásra is marad. Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi számok szerint az is elég Ukrajna összeomlásához, ha csak simán elhúzódik a háború. Azt is tudjuk, hogy százezrek menekülnek Európába Ukrajnából. És azt is tudjuk, hogy az elnökük azt hiszi, hogy megnyerheti ezt a háborút. Ezek összességéből pedig számomra az rajzolódik ki, hogy az ukránok bizony meg lettek főzve. Ami szörnyű. De számomra ennél már csak az szörnyűbb, hogy mások is vannak a levesben. Mert mit tudunk még?

Tudjuk, hogy az eddigi szankciók szinte semmit nem értek. Azt is tudjuk, hogy ezen az irányvonalon a további szankciók borzalmas következményekkel járnak, ránk nézve. És azt is tudjuk, hogy a háború következtében a gazdasági visszaesés jóval nagyobb lesz Európában, mint az USA-ban. Tehát egyszerre mi is jó mélyen benne vagyunk a sz@rban, a jóemberkedés miatt.

Na, most mindezen információk birtokában egyértelműen kimondhatjuk, hogy azok, akik jóemberkednek, díjakat osztogatnak, Orbánt ostorozzák, meg mutogatnak, hogy kinek mit kéne megszorítani, azok valójában magasról tesznek az ukrán népre, az európaiakra, de igazából mindenkire. És ide tartoznak a nyugati vezetőktől, a brüsszeli bürokratákon át a hazai baloldali politikusokig mindazok, akik egy háborún felkapaszkodva nagyotmondással és szájhősködéssel akarnak népszerűbbek lenni.

Az európaiaknak pedig az ukrán néppel együtt, előbb vagy utóbb észre kell venni, hogy forr a víz és kimondani, hogy elég volt a jóemberkedésből! Ne sakkozzanak velünk az idióta megszorításaikkal és főleg ne játszanak az életünkkel, hanem érjék el, hogy legyen végre béke! Mert ez az egyetlen helyes út.