Az egyik belpesti libsi azzal kezdte a magyarázkodást egy cikkben, hogy:"tegnap megtudtam, hogy létezik egy másik világ." majd azzal folytatta, hogy úgy látszik az "Isten, haza, család" nem csak egy szlogen.

Nem, srácok ti tegnap legfeljebb azt tudtátok meg, hogy létezik valóság! És valóban, az Isten, haza, család nem csak egy szlogen, hanem az egyetlen működőképes társadalmi forma alapja.

Amíg ezt nem értitek, addig semmit nem értetek. Nem értitek, hogy a vidék Magyarországa az nem csak vidéken van jelen, hanem az egész országban, Budapesten is.

Nem értitek, hogy a mise, a művház, a szomszéd, a keresztelő, a lagzi, a disznóvágás, a horgászat, a focimeccs, nem szükséges velejárója, hanem alkotója egy erős immunrendszerrel rendelkező társadalomnak.

Alkotó közösségben élni nem azt jelenti, hogy a Pozsonyin elmélkedsz a kézműves sörökről, miközben a kutyád manikűrjét mutogatod, és nem is azt, hogy a s*ggszőrödről blogolsz. Mert az ilyen közösség az önzésre és az egóra épül.

Az a közösség azonban, amire ti úgy néztek, mint valami szörnyetegre, egyszerű törvényekre épül. Egyszerű igényekre és elementáris rendre. Arra, hogy ismerjük egymást, számítunk egymásra, teszünk egymásért és kiállunk azért ami a miénk.

A mi közösségünk tudja, hogy nincs egyéni győzelem csapat nélkül. Hogy azzal szolgáljuk a magunk javát, ha valami nagyobbat szolgálunk. Ti erről SEMMIT nem tudtok!

És tudjátok mi a legrosszabb? Hogy ezt nem foghatjátok arra, hogy Budapesten éltek. Nem foghatjátok az éttermiségi létre és arra se, hogy művház helyett romkocsma van csak a szomszédban!

Mert a templom mindenki előtt nyitva áll, a szomszédba bárki bekopogtathat és a keresztelő után se zavarnak ki senkit a templomból. Csak azt az átkozottul ragadós gőgöt és azt a tömérdek egománt kell tudni levakarni magatokról.

Nem az a baj, hogy mást gondolunk egyes ügyekről és még az se lenne baj, hogy mást szeretünk. A baj az, hogy olyan utat akartok járni, ami hosszútávon járhatatlan. Mert nem erre lettünk teremtve.

Amíg ezt nem fogadjátok el, addig nem lesz helye a párbeszédnek. Addig a valóság mindig pofonként fog hatni rátok, pedig lehetne egy kellemes tavaszi szellő is.