Képzeld el...

Ülsz a kocsiban a budapesti dugó közepén, a "nem létező" Klubrádióban pedig bemondják, hogy milyen magas a benzin ára. Pechedre éppen ekkor villan fel az a piros lámpa a műszerfalon, ami jelzi, hogy ideje tankolni. Mit lehet tenni? A következő lehetőségnél - úgy 30 perc és 300 méter haladás után - behajtasz egy benzinkútra. Az előző hírből kiindulva azt hiszed gyors lesz, de aztán szembesülsz az előtted álló kocsisorral és inkább lemondod a délutáni programodat.

A benzinkút bejáratánál áll a sor. Nagy nehezen tankolsz és mennél tovább, de hova? A HVG-n hallottad, hogy a Balaton megfizethetetlen a magyaroknak, te viszont úgy vagy vele, hogy a víz csak nem kerül pénzbe, szóval úgy döntesz elindulsz a magyar tenger felé. Még másfél óra a dugóban és nagy nehezen kikecmeregsz az autópályára.

Már éppen fellélegeznél, amikor jön az újabb hideg zuhany: előtted kilométeres kocsisor andalog a tó felé. Visszafordulni nem tudsz, így hát beletörődve konstatálod, hogy a következő két és fél órában marad a rádió, vagy játszhatod az ujjaddal a kormányon Liszt Ferenc valamelyik zongoraművét. Eltelt az idő, túl vagy már a 'Két legendán' és végülis - nagy nehézségek árán ugyan - leértél a Balatonra.

Itt ér a következő felismerés: nagyapád nem rakta olyan sűrűn a ruszlit a befőttesüvegbe, mint ahogy itt vannak az emberek. Na, most mi legyen? - gondolod, de a gyomrod hamar eldönti, hogy maradsz. Másfél óra dugóban, még egy a benzinkúton és az a kettő fél lefelé elég volt ahhoz, hogy úgy korogjon, mint a Titanic kürtje mikor elhagyta a kikötőt. Azért eszedbe jut, hogy mit mondott Gyurcsány a lángosról. Ami igazából még reményt is kelt benned. Hiszen, ha valóban aranyárban mérik, akkor legalább itt majd nem kell sorban állnod. De ezt is benézted. Az egyik büfénél 450 a másiknál 750 a lángos ami viszont mindkettőben közös, hogy legalább egy kilométeres sor áll előttük. De ez van. Ha enni kell, hát enni kell.

Ennek köszönhetően úgy nagyjából fél óra sorban állás után, amikor végre kikéred és megkapod a forró lángosodat, úgy kezded el falni, mintha nem lenne holnap. Rossz ötlet. Nem telik el egy óra, már érzed is hogy elk*rtad. A gyomrodnak annyi. Így tuti nem bírsz hazavezetni. Nem így tervezted, de mit lehet tenni? Előkapod a telefonodat és fogcsikorgatva megpróbálsz szálláshelyet keresni. Ekkor még él benned a remény, hogy ha Gyurcsány igazat mondott - ami valljuk be ritka -, akkor nincs ma Magyarországon ember, aki meg tudná fizetni a balatoni szállásokat.

Végül szomorúan konstatálod, hogy Feri megint átb*szott. Szeptember közepéig egy darab szabad szállás sincs a Balaton környékén. Úgyhogy kénytelen leszel a kocsiban aludni...

És miközben alszol, elmondom mi a valóság:
Az a helyzet, hogy van ma Magyarországon egy baloldali politikai réteg, akiket rohadtul zavar az, hogy tíz éve nem tudják kiárusítani az országot. Rettentően idegesíti őket, hogy miközben a globalista elit nem tömi meg a zsebüket, a magyarok még jól is élnek és egyre büszkébbek arra, hogy magyarok.

Ezért aztán se a "merjünk kicsik lenni", se a "mindensz*rizmus" irányelv nem érvényesül. Annyira nem, hogy Gyurcsánynak, Karácsonynak és Jakabnak már félre kell dobni a szemlőhegyi villát, a törökbálinti luxusbázist, a hatmilliós fizut és a sofőrrel felszerelt tízmilliós autót, hogy parizerrel és paprikáskrumplival a kezükben lemenjenek a Balatonra panaszkodni arról, hogy milyen drága a lángos. Mert, ha ez kell a hatalomhoz, hát ezt is megteszik.

Persze nevethetnénk rajtuk, de azért, ha kipihented a nyaralást egy picit gondolj majd bele, hogy ezek ott a baloldalon igazából hülyének néznek és a képedbe hazudnak. És miközben ezt teszik azon dolgoznak, hogy újra a kezükbe vehessék a gyeplőt és megint megmutathassák, hogyan kell kizsigerelni egy országot. Mert ehhez értenek. Kicsivel több, mint 30 év alatt a baloldal képtelen volt tovább lépni azon a politikán, amely az emberek megadóztatásából, a munka becsületének elvételéből és a nemzeti identitásunk eltörléséből, a behódolásból remél hasznot. Ők nem változtak.

Mi azonban hála Istennek fejlődtünk és megerősödtünk. Ma már elég erőnk van ahhoz, hogy minden próbálkozásuk ellenére is, elküldjük ezeket oda, ahová valók: a szemétdombra.

Mondjuk ki határozottan: nem kérünk a baloldalból! Nem kell se Karácsony, se Jakab, se Gyurcsány!