Az a baj, hogy Tóta W. Árpád magyar állampolgár!

Azok után, hogy Tóta W. Árpád a baloldal okleveles magyarellenes újságírója, kiosztotta a magyarokat, amiért a magyaroknak szurkolnak az Olimpián, szerintem ideje elmagyarázni neki, hogy mégis miért törvényszerű ez.

Először is a magát hirtelen sportszakértőnek felkent bértollnok, azon fakadt ki, hogy miért nem hozzák le a többi ország eredményeit, hogy például a kilencvenkilencfoki szigeteken Jamal kapott-e aranyérmet vagy sem.

A helyzet az, hogy bár tényleg keveseket érdekel - jelzem érthetően -, hogy más országok, hogyan teljesítenek az Olimpián, ha az nem köthető semmilyen formában hozzánk, a kifejezetten sporttal foglalkozó oldalak ezt is lehozzák. És ez így van rendjén. Egy közéleti lap belpol. rovatában semmi keresnivalója annak, hogy a kacsanászai köztársaság hímnős versenyzője, hogyan teljesített. Sem igény, sem ok nincs rá.

Tóta W. számára a másik nagy kérdőjel azzal kapcsolatban merült fel, hogy egyáltalán miért okoz nekünk örömet az, ha egy sportolónk sikereket ér el. *Mélylevegő, tíz másodperc*

Szóval szemben a baloldali hópehely elképzeléssel, a valóság az, hogy minden egyén egy közösség része. Én és még 15 millió magyar ennek a nemzetnek vagyunk a része. Ennél fogva minden olyan eredménynek örülünk, ami a nemzetünket bármilyen formában előremozdítja. Legyen szó egy világméretű járvány ellenszeréről, egy sikeres vállalkozásról vagy egy olimpiai aranyról. Ezt alapvetően nem kellene magyarázni, mert jobb esetben már egy alsós gyerek is átérzi, amikor egy osztálytársa megnyer egy szavalóversenyt. Örül annak, hogy abban a közösségben a közösség egyik tagja sikert ért el, olyan sikert, ami kihat a közösségre is. Tóta W.-nek azonban úgy tűnik még ez sem megy…

De nem ez az igazi probléma. Az igazi probléma az, hogy Tóta W. Árpádnak minden joga és lehetősége adott, hogy elköltözzön egy lakatlan szigetre, ahol nem kell senkinek szurkolni, nem kell semmilyen nemzetet szeretni, nem kell senki sikerének örülni, ő mégsem teszi.

Pedig mi örülnénk.