Az újbaloldali mozgalmak egyik visszatérő vádja a jobboldali kormányokkal szemben, hogy azok nem tesznek eleget a környezet védelme érdekében. De vajon tényleg így van ez? A keresztény emberek és a keresztény politikusok számára a teremtett világ védelme nem egy politikai termék, egy címke, amelynek magukra aggatásától néhány plusz szavazatot várnak, hanem a hitből fakadó kötelesség. És Magyarország egyáltalán nem teljesít rosszul e téren!

Hazánk első állatvédelmi törvénye az első Orbán-kormány idején lépett hatályba, és még 1998-ban rendeletek hosszú sorával egészítették ki azt. Szigorúan szabályozták többek között az állatkísérleteket, az állatok szállításának és a vágóállatok leölésének módját, hogy azok a legkevesebb szenvedéssel járjanak stb. 2010 után pedig, ha nem is látványosan, melldöngető módon, de a megkezdett munka folytatódott.

Az új Btk. a korábbiaknál tágabban és szigorúbban szankcionálta az állatkínzást. A második Orbán-kormány az Alaptörvénybe foglalta, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, és e jog érvényesülését Magyarország a „genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával (…) segíti elő.” Emellett a kabinet minden korábbinál nagyobb forrást biztosított a Kárpát-medencében őshonos fajok fajtamegőrzési programjaira, a paksi atomerőmű bővítésével pedig – amit a baloldal hatalomra jutása esetén azonnal leállítana – óriási lépést tett a klímasemleges Magyarország felé.

És ez csak a jéghegy csúcsa!

Ha a makacs számokra vagyunk kíváncsiak, a tény az, hogy a múlt század első felében a Trianon utáni Csonka-Magyarország területének erdősültsége 11,8 százalék volt – ma ugyanez közelít a 20 százalékhoz. Másképp kifejezve hazánk területét 2000-ben 1 689 401 hektáron borította erdő, 2019-ben viszont már 1 867 557 hektáron.

A magyar környezetpolitika eredményeiről azonban minden bizonnyal a nagyragadozók visszatérése árul el a legtöbbet. A hiúz, a farkas és a medve a XX. század elejére gyakorlatilag kihalt a szűken értelmezett (aka. trianoni) Magyarország területéről. Mára mind visszatértek. Ráadásul a hiúz és a farkas visszatelepülése már tartósnak tekinthető, hiszen szaporodnak is idehaza.

A választókat könnyű hülyének nézni, a vadállatokat nehezebb. Ha Hazánkban tényleg olyan környezetrombolás folyna, mint azt a baloldal állítja, mindez nem történhetett volna meg.

Végezetül érdemes megemlíteni két dolgot. Az egyik a fővárosi állatkert bővítése, amit Karácsony Gergelyék megtorpedóztak, viszont a Kormánynak köszönhetően mégis megvalósul. A radikális baloldal szerint az állatkertek rosszak, mert az állatkertekben az állatokat ketrecben tartják, kvázi börtönben. A valóság azonban az, hogy a változó világunkban az állatkertek az utolsó mentsvárai a kihalás szélére sodródott fajoknak. Csak egyetlen példa: a tarvarjak fenn maradása ma már elképzelhetetlen az állatkerti szaporító és visszatelepítő programok nélkül. Tehát azok a zöldek, akik az állatkertek ellen ágálnak, valójában a tömeges kipusztulást támogatják – még ha csak butaságból is.

A másik, hogy Magyarország a világ 21 olyan országa közé tartozik, ahol 2000 óta úgy nőtt a bruttó hazai termék, hogy közben csökkent a szén-dioxid-kibocsátás (hazánkban 32 százalékkal) és az energiafelhasználás (15 százalékkal).

Olyan eredmények ezek, amiket kár lenne kockára tenni bármiféle szélsőséges ideológia kedvéért, hangozzanak bármilyen jól is a baloldali szlogenek. A környezet védelme közös és hosszútávú célunk, viszont csak akkor lehet sikeres, ha kivonjuk belőle a politikai rövidlátást és haszonlesést, az olyan 1x1 szintjére leegyszerűsített képleteket, hogy Paks rossz, mert az oroszok építik. A természet ugyanis nem osztható fel keletre és nyugatra. Egy Földünk van. Vagy megvédjük, vagy nem.

Ha neked is fontos a természet felelősségteljes védelme, oszd meg ezt a posztot!