Ezért kár volt elpocsékolni a kerozint!

Imádom a természetfilmeket. Bár jobb szeretem azokat, amelyek az élővilág működését hivatottak bemutatni, nem pedig egy tucat hallal és színes virágokkal tarkítva terjesztik a gusztustalan propagandát, azért nagy nehezen rávettem magam, hogy megnézzem Attenborough új alkotását. Kár volt.

Attenborough a film első felében bemutatja egy afrikai törzsön keresztül, hogy hogyan kellene élnünk. A második felében pedig sokszor ismételve elmondja, hogy ne együnk húst és ne szüljünk gyereket. Jó mi? De ezzel még nincs vége, ugyanis tökéletes példáját hozza a képmutató, álságos környezetvédelemnek!

A film első, nüansznyi pikantériája abban rejlik, amikor a sokat látott megmondóemberünk előszed egy afrikai törzset. Azon a ponton egy valamennyire demográfiailag tájékozott ember, talán elvárta volna, hogy ejtsen pár szót arról, hogy Afrika a Föld második legnépesebb kontinense, de ez valahogy kimaradt.

Helyette megkaptuk mi, fehér emberek, hogy: ne szüljünk gyereket! A természettudós szerint a fejlődés, az elérhető és megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása és a technológia előrehaladása az oka annak, hogy a haladó országokban már normalizálódott a népességnövekedés. Értsd: egyre kevesebben szülnek gyereket. Itt természetesen nem említi meg, hogy igazából a Föld többségében fehérek lakta részein már az ezredforduló óta, nemhogy normalizálódott, de egyenesen minuszos lett, hanem egyszerűen csak elintézi annyival, hogy ez milyen jó.

Habár alapvetően egyetlen érv sem jut eszembe (és neki sem jutott) arra, hogy miért lenne sokkal tudatosabb egy olyan ember, akinek nincs utódja, azzal kapcsolatban, hogy mit hagy maga után, mint egy olyan, akinek van, azért ízlelgessük még ezt.

Van egy Afrika nevű kontines, ahol egyes országok termékenységi rátája 6-7 gyermek/nő. Meg van egy Európa, ahol már annak is örülnének, ha 6-7 nőre jutna egy gyerek. És míg az első esetben az átlagéletkor általában 12-20 év, addig nálunk lassan összeomlóban van a nyugidíjrendszer, mert nem szóltak, hogy az ellátásunkról majd az utódainknak kellene gondoskodni, ha lennének, ezért gyermekek nélküli elöregedett társadalmakat teremtettünk. És ki nézi a filmet? Persze, hogy mi, európaiak.

És még egy dolog a gyermekvállalással kapcsolatban. Ha az alapvető szükségletekről van szó, akkor én, aki nem vagyok David Attenborough és nem láttam még 650 fajt testközelből, azt gondolnám, hogy, minél szélesebb körben biztosítottak ezek a szükségletek, annál bátrabban vállalnak az emberek gyereket. Hiszen a reprodukciós ösztön, vagy, ha úgy tetszik családalapítás az ember létezésének egyik legfőbb célja.

De ismerjük be, Európában bőven túl vagyunk már azon, hogy az alapvető szükségleteink lennének csak biztosítva. Azon a kontinenesen, ahol évente 178 milliárd eurót költenek ruhára (és ezzel világvezetők vagyunk), és évente több száz millió darab új okostelefont adnak el (csak a Huawei egy év alatt 50-80 millió darabot) nehéz azt mondani, hogy elértük a kívánt eredményt.

Mert, mi van ha... Mi van, ha valójában az történt, hogy annyi mesterséges ingert találtunk, annyi matériában rejlő célt és olyan sok műimpulzust, hogy ezek mellett egyszerűen nincs ingerenciánk a gyerekvállalásra? Mi van, ha nem az alapszükségleteink biztosítása okozta azt, hogy csökkent a gyerekvállalási kedv, hanem egész egyszerűen az a rengeteg Gucci, Fendi, Hermes meg kitudja még milyen táska, cipő, kosztüm, amit elénk dobnak naponta? Mi van, ha ez a végletekig pazarló fogyasztói társadalom az oka a csökkenő népességünknek, nem pedig az, amit Attenborough mond?

Nos, ha kiderülne, hogy ez az igazság, akkor a kedvenc természettudósunk nem díszeleghetne a Netflixen.

De még mindig nincs vége. Ő ugyanis díszeleg. A fogyasztói társadalom, a hatalmas multicégek és az általuk termelt rengeteg szemét tényét teljesen átugorva, ezzel kvázi kizárva azt a lehetőséget, hogy talán a bolygónk megmentésének kulcsa a fogyasztás csökkentésében rejlik, játszi egyszerűséggel tér át a húsfogyasztás témájára.

Az USA-ban évente átlagosan 100kg húst fogyaszt el egy ember (az fejenként egy disznó). Ezzel ők az elsők a világranglistán. Ha ezt a számot összevetjük az USA lakosságával és nagyon elrugaszkodva kerekítünk, akkor is nagyjából 300 millió disznóra van szükség évente, hogy ezt az igényt kielégítsék. És itt el is jutottunk a lényeghez, amit oly régóta szeretnék feltenni egy megrögzött vegetáriánusnak. Nevezetesen:

Mi történne ezzel a 300 millió disznóval, ha a kínálatra egyik napról a másikra megszűnne a kereslet? Kik lennének azok, akik életben tartanák ezeket az állatokat? Mi történne a felszabadult takarmánynövénnyel? És hol termelnénk meg azokat a növényeket, amelyek a hús hiányát pótolandó, tápanyagforrásként szolgálnának? Vagy azoknak nem ugyanúgy kell termőföld? Azok az égből pottyannak?

De felvetek egy másik lehetőséget, amit Attenborough szintén kihagyott a filmjéből.

Mi lenne, ha nem a húsfogyasztást tiltanánk be, ha nem azt a baromságot propagálnánk, hogy az ember fűevő, hanem egyszerűen csak fele annyi sz*rságot dobnának piacra a multik, a gyorséttermek és nem enné magát mindenki hányásig?

Mi lenne, akkor, ha egyszerűen csak mérsékelnénk a fogyasztást mindenből? És nem csak az egyén. Mi lenne, akkor, ha a multik olyan termékeket dobnának piacra, amelyek még egy év múlva is működnek? Ha nem lenne minden szezonra egy új ruhakollekció? Ha (szintén a multik) abbahagynák az eldobható, egyszer használatos, semmire se jó, értéktelen kacatok gyártását?

Mi lenne, ha David Attenborough azt mondaná, hogy: A jövő nem egy olyan Föld, ahol nincsenek gyerekek, hanem egy olyan Föld, ahol a gyerekek megtanulnak gondoskodni az utódaikról? Ha belátná, hogy az ember eredendően jó és az egyedüli, ami rossz lehet, az az emberi szándék.

Elmondom mi lenne: megszűnne a képmutatás.

Akkor nem az az IKEA lenne a legzöldebb, amelyik hetente dob piacra egy új préselt fa bútort, nem az a Coca-Cola lenne a legmenőbb, amelyik a műanyagszemét legnagyobb részéért felelős és nem Budapesten harcolnának a kisebbségek jogaiért, hanem Szaud-Arábiában (ott, ahol egyébként az IKEA valamiért nem dobott piacra szivárványos táskákat).

Akkor David Attenborough szembe köpné magát, hogy épp a Netflixen akarta megváltani a világot.