Be kell valljam, hogy bármennyire próbálok megértő lenni és távol tartani magamat az ítélkezéstől, a gyávaságot, a kishitűséget és a megalkuvást még mindig undorral kezelem.

Soha nem tudtam elfogadni érvként azt, hogy ha valami középszerű, elégséges, eldöcög vagy éppen a pillanatnyi ismereteink szerint az elképzelhető legjobb, akkor azt pusztán azért érdemes megtartani, jó bele kapaszkodni, mert a jobbra való törekvés, a tökéletes hajszolása kockázattal és adott esetben veszteséggel vagy azzal jár, hogy elbukjuk azt is, amink van. Cáfolhatatlan tény, hogy a gyáva ezerszer hal meg a bátor legfeljebb egyszer.

Ugyanakkor a gondolatmenetem ezen pontján, talán sikerült a tiszás olvasók érdeklődését is felkelteni. Talán dörzsölik a tenyerüket, hogy éppen erről beszéltünk! Ezért szavaztunk a Péterre! Hát nem.

Magyar Péter varázsa éppen a középszerűsége volt. Az, hogy a sok feszültség, konfliktus, harc és összekülönbözés után végre belesimulhatunk a nyugat-európai mainstreambe. Végre mi is megtűrt, középszerű, mosolygós balekok lehetünk. Olyanok, akik a nyugati középosztály illúzióját kergetve elfordítják a fejüket, ha egy migráns késel, lecsavarják a fűtést, ha azzal segítik Ukrajnát, kimennek a pridera, ha azt kéri a munkáltató, meg amúgy is jó buli és közben mindenben all inclusiveak, de érzésre exkluzívak. Nevetségesek. Szelfi, parti, külcsíny, állatkerti állatok az elit szemében.

Ha megsértődtél, akkor veled van a baj.

Mert a helyzet az, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt valóban voltak komoly konfliktusok és valóban komoly nyomást helyeztek ránk annak érdekében, hogy úgy érezzük kilógunk a sorból. Ki is lógtunk, csak éppen arról nem szóltak, hogy a sorban van a hiba. Kemény világ jön a gyengékre. Ezt se mondták. Hogy akik a sorban maradnak azokat elgyengítik, hogy ne tudjanak lázadozni, akik kiállnak azoknak pedig vállalniuk kell a súlyát annak, hogy nem megalkuvók, hogy nem középszerűek.

Sokan fejtegetik az okát annak, hogy ha a Tisza nyert, akkor miért van még mindig ennyi depressziós, feszült, elégedetlen tiszás? Miért nem tudnak győzni?

Nos, a válasz az, hogy azért, mert ezzel a győzelemmel csak jegyet váltottak a vesztesek közé. Tudják, érzik, hogy a középszerűséget vívták ki maguknak, hogy ahol mindenki bazsalyogva vigyorog egymásra ott valójában nem boldog senki. Ráadásul ezzel szemben ott van a kontraszt, hogy 16 éven keresztül valahányszor nyert a Fidesz, az a tábor óriási sikert élt meg. Sikert azért, mert minden támadás dacára soha nem alkudtak meg és a nap végén győztek. Igaz, nem kaptak vállveregetést a mainstreamtől, de nem is volt rá szükség.

Óriási különbség van aközött, hogy a környezeted alakítja a hangulatodat vagy a hangulatod alakítja a környezetedet, hogy az igazság a meggyőződésed vagy hagyod hogy mások győzzenek meg az igazságról.

Mint ahogy az elején is írtam undorodom a középszerűségtől, a kishitűségtől, a megalkuvástól és a gyávaságtól. Én vagyok végig és igyekszem nem elítélni azt, aki gyenge. Ugyanakkor hibásnak érezném magam, ha nem nyomatékosítanám eléggé, hogy mindenki megértse: kemény világ jön a gyengékre.