Szeretnék valami nagyon fontosat üzenni a nemzeti oldalnak.

Ha a Harmadik Birodalomban mindenki elhitte volna, hogy a tömeg tévedhetetlen, akkor bizonyos, hogy még mindig működnének a koncentrációs táborok. Csak azért alakulhatott a történelem másképp, mert voltak emberek, akik akkor sem hitték el valamiről, hogy csak egyféleképpen lehet, amikor körülöttük minden példa azt mutatta, hogy nincs más út.

Márpedig a nap végén nem az a kérdés, hogy mit mutat a tömeg, hanem, hogy szeretnél-e, ahhoz a tömeghez tartozni.

Azért írom ezt, mert Magyarországon a ‘89-es rendszerváltás óta próbálják elhitetni a nemzeti oldallal, hogy nincs másik út, hogy amiben hisznek, amit zászlajukra tűztek az nem létezik, nem létezhet.

Sokan elvesztek ebben és még többen vannak azok, akik megalkudtak. A megalkuvók éppen értetlenül állnak és nem értik, hogy lehet, hogy bár győztek, ők a többség, ugyanolyanok, mint a többi, mégsem lettek győztesek.

A válasz egyszerű: mert, ha tudod és hiszed, hogy egy igazság létezik, akkor nem mondhatsz le róla, akkor sem ha minden látszat ellen szól, ha tömegek harsogják, hogy tégy úgy, ha ugyanis lemondasz, veszítettél és így győztesként is vesztes maradsz.

A rendszerváltás óta volt összesen 20 olyan éve a jobboldalnak, amikor az igazság győzött. Akkor is támadtak. Akkor is megpróbálták elhitetni velünk, hogy csak azért, mert mi vagyunk a kisebbség meg kellene tagadnunk az igazságot. Akkor azt mondták, egyedül vagyunk a világban, hogy nem lehet igazunk egyedül.

Mostanra a világ megváltozott. Az igazság egyre inkább többségbe kerül és egyre többen tartják az igazunkat. Most itthon mondják azt, hogy tagadjuk meg, mert a többség nem érzi azt igazának.

De van egy kérdés, amit mindig kötelezően fel kell tennünk magunknak: ha én lennék az egyetlen ember a környezetemben, aki kiáll az igazság mellett és körülöttem mindenki a tömegben tapsolna üresen és jellemtelenül feladnám-e az igazságot azért, hogy üres és jellemtelen legyek a tömegben?

Mert, ha nem, akkor itt az ideje mindenkinek megráznia magát és nem azt nézni, hogy éppen mit harsognak a tömegek, hogy mi tűnik egyszerűnek és elfogadottnak, hanem megragadni az igazságot és küzdeni érte akkor is, ha nem látunk magunk mellett mást. Nem másért, nem magunkért, hanem az igazságért.