Juhász Hajnalkának senkitől nem kell bocsánatot kérnie. Juhász Hajnalkától már annál több embernek kellene a parlamenti patkó másik oldalán és ez még csak a kezdet.

Szakmai szempontból nem tudom értékelni, milyen mulasztásai voltak az előző kormánynak a gyermekvédelem területén. Biztosan voltak hiányosságok és olyan részek, amelyek fejlesztésre, több forrásra szorultak volna vagy adott esetben nagyobb figyelmet igényeltek, mint amekkorát kaptak.

Ugyanakkor az is biztos, hogy az előző kormány alatt történt szörnyű esetek nem ezen hiányosságokból, hanem pusztán az említett szörnyűségeket elkövető emberek gonoszságából erednek. Ahogy nem létezik olyan rendszer, törvény, védőháló, amely képes lenne nullára csökkenteni az olyan bűncselekményeket, mint például a gyilkosság úgy gyermekvédelmi rendszer sem lesz olyan soha, amelyben ilyenek ne fordulhatnának elő. Előfordultak 2010 előtt, előfordulnak most is a Tisza kormány alatt és a Tisza kormány után is lesznek ilyenek.

A tiszás képviselőknek ugyanakkor valami sokkal gonoszabb cselekedettel kell elszámolniuk. A Zsolti bácsi kampány, Sanyika, Tarnazsadány és az összes ilyen gyermekvédelemmel kapcsolatos aljas, hazug, végtelenségig embertelen hadjárat ugyanis nem csak egy politikai pártnak ártott, sőt, nem annak a leginkább.

Ez a kampány alapjaiban rengette meg a gyermekvédelmi rendszerben dolgozókba vetett társadalmi bizalmat szinte teljesen alaptalanul és teljesen tévesen. A tiszások most tagadnak, tiltakoznak és úgy tesznek, mintha nem is lett volna közük ehhez. Közben pedig ott vannak azok a szociális munkások, gyermekvédelmi dolgozók, intézményvezetők, akiknek azzal kell szembesülniük, hogy politikusok tucatjai tudatosan, ártatlan gyerekeket kihasználva felépítettek egy olyan képet a munkájukról, az életükről, az intézményről, amiben dolgoznak, mintha az maga lenne a földi pokol, ahol patás ördögök kínoznak gyerekeket. Ez az igazi aljasság.

Leültetni egy gyereket a kamerák elé, akinek nem nyilvánosságra, hanem jogi segítségre lett volna kizárólag szüksége pedig az a mélység, amit az összes tiszás képviselőnek, akinek gyereke van mélységesen meg kellene vetnie és elutasítania.

Mondhatnám azt is, hogy a Nagy Blankák és Pankotai Lilik kihasználás után ez volt a gonoszság csúcspontja.

Juhász Hajnalkának nem kellet volna bocsánatot kérnie mégis megtette, ami bizonyosan nem nevezhető hibának és tiszteletre méltó.

A kérdés az, hogy a másik oldalon mikor jön el az önvizsgálat ideje? Mert, hogy a bocsánatkérés még nagyon messze van az biztos…