Minek ment oda? Bárki mehetett volna! Minek repkedünk? Miért nem költjük azt a pénzt azokra, akiknek csak az egójuk maradt?

Napok óta megy a tiszás hergelés Kapu Tibor ellen. Vannak, akik a személyét, mások a projektet, megint mások a puszta tényt támadják, hogy újra magyar van az űrben. Még a tiszás vezér Brüsszel Peti is odáig ment, hogy egy gratulációra se vette a fáradtságot a start után.

Aljadék dolog ez. Különösen azért, mert nem csak a tudományt tagadja meg, amit máskor a saját privilégiumának tekint a szekta és nem egyszerűen megtapossa egy ember és az őt körülvevő stáb emberfeletti munkáját, felkészülését, tudását, hanem egy egész társadalmat, a nagyobb egészért, a közösségért való tenni akarás kohéziós erejét mérgezi, roncsolja, pusztítja.

Ez ugyanis nem egy kiruccanás, nem egy hétvégi szórakozás. Ez egy komoly tudományos projekt, amelynek a végén nem csak Magyarország, hanem a Föld minden lakosa olyan tudással lesz gazdagabb, aminek súlyát jelen helyzetben még nehéz volna pontosan mérlegre helyezni. Egy biztos: pótolhatatlan.

A nemzeti büszkeségről azért nem ejtenék most szót, mert akit olyan mértékben mérgez a saját egója, mint a tiszás hergelőket, annak olyan érzés, hogy büszkének lenni valamire, amit nemzetünk egy tagja a saját nemzetének javára ajánl fel, kár is magyarázni…

Legyen elég annyi, hogy a józan többség Kapu Tibor mellett van, a tiszás hergelőknek pedig azt javaslom, hogy fordítsák el szépen a fejüket és tapsoljanak a szektavezérnek, aki az ő pénzükből legfeljebb egy plató tetejére képes eljutni, hogy ott embertelen hangnemben, válogatott káromkodásokat ordibáljon.

Nem vagyunk egyformák.