Azt hiszem, hogy egy gyermek mellé a testvér után a legjobb egy vagy több (inkább több) olyan háziállat, ami megtanítja felelősséget vállalni, gondoskodni, tisztelni nem csak az embert, de minden élőlényt és itt háziállat alatt nem csak a kutyàt meg a macskát értem. A disznót, tyúkot, szarvasmarhát megesszük, de azt is ugyanúgy tiszteljük, mert még ha lelkük nincs is, azok is Isten teremtményei.

Amikor elhoztuk a várhatóan 50 kiló feletti súlycsoportba tartozó rottweilerünket még kölyökkutyaként a kisfiunk első születésnapjára, természetesen volt, aki megdöbbenve fogadta a hírt. Én azonban ugyanazt mondanám mindenkinek ma, mint akkor.

Minden élőlény képes megvédeni magát és ebből fakadóan ártani is. Minden kutya harap (másképp nem tudna enni) és minden macska karmol, ezek tények. Az is tény, hogy nekünk viszont kötelességünk megtenni mindent, hogy a velünk élő háziállatoknak világos szabályokat állítsunk és a gyermekeinket is megtanítsuk a velük való együttélésre.

Tanulni, tanítani és felelősséget vállalni. Szerintem erről szól a felelős állattartás és azt szeretném, ha a kisfiunk és majd az ő testvérei is ezt vinnék magukkal.