NEM VAGYUNK EGYFORMÁK

Még a múltkori Trump-Zelenszkij találkozóval kapcsolatban eszembe jutott egy gondolat a megsértődésről.

Azon a bizonyos találkozón ugyanis egy mondaton múlt, hogy elszabadultak az indulatok. Hogy túltolták-e azt rábízom az etikett és protokoll szakértőkre, engem pusztán az üzenet érdekel, vagyis, hogy senki nem fenyegetheti az amerikaiakat azzal, hogy bármelyik nagyhatalom veszélyt jelentene rájuk, ez egy olyan határ, amit nem léphetsz át, nem fér bele. Egyébként feltételezem ehhez a kínai vagy az orosz vezetők is ragaszkodnak, a többit meg ne nagyon említsük, mert nem igazán vannak már, legfeljebb egyet és itt jön a képbe Európa.

Ugyanis miközben a mélyen empatikus, progresszív európai éttermiség könnyes szemekkel kísérte végig szegény Zelenszkij haláltusáját - igazából csak a helyére küldték - egy dolgot elfelejtettek. Annak a megvezetett zsebdiktátornak közvetve vagy közvetlenül köze lehet egy stratégiai fontosságú európai gázvezeték felrobbantásához. Egy terrorcselekményhez. Egy olyan eseményhez, ami felett az nyugat-európai vezető teljesen elsiklottak.

Szóval, nem az történt, hogy a németek követelték Zelenszkijtől, amikor kiderült, hogy ukránok robbantottak, hogy nevezze meg a bűnösöket és adja ki őket. Neeem. Még csak hasonló helyzet se alakult ki. Semmi. - mondjuk a nyugat-európai éttermiség is pont leszrta, azóta is fizeti a megemelt gázárakat -

Csak azért fontos ezt megemlíteni, hogy értsük, miért tűnik el Európa. Míg az egyik oldalon egy egyszerű mondat miatt felrúgják az asztalt, nem tűrik a sértést, addig a másik oldalon a terrorizmus is belefér, sőt lemennek kutyába utána.

Ilyen mentalitástól sok jóra nem kell számítani…