Most vagy soha! - Egy napban az élet, amit érdemes végigélni ❤️ - ENYHE SPOILERVESZÉLY, SZÓVAL CSAK ÓVATOSAN

Számomra a film leglebilincselőbb része az volt, hogy miként tudtak az alkotók teljes emberi sorsokat bemutatni úgy, hogy 24 órányi történelmbe sűrítettek komplett életutakat, amikben mi is magunkra ismerhetünk.

Itt van mindjárt Petőfi. Aki a hős útját járja. Az önként vállalt utat az ismeretlenbe. A kockázat útját, a veszély útját, a keskeny ösvényt a belső rend és a külső káosz mezsgyéjén. Ő a szikra. Amitől minden lángra lobban.

Mellette a megfontolt támasz, Jókai, aki olykor párnázza a főhőst, hogy puhára essen, de olykor, amikor a történet főszereplője eléri a saját képességeinek határait, mellérakja azt a pluszt, amire szükség van a sikerhez. Nem szárnysegéd, nem mellékzönge. Önállóan létező, mélytónusú dallam, ami szükséges, hogy létrejöjjön a harmónia.

Vasvári. A könnyedség embere, az élet igenlője, a hedonista, aki bölcs ahhoz, hogy tudja, mikor van itt a pillanat, amikor a jelen helyett a jövőt kell választani. Állítólag mielőtt Olaszország egyesült volna, a Habsburg hadüzenet sikeres kikényszerítése után Cavour ezt mondta; "Éljen, megcsináltuk a történelmet, most mehetünk ebédelni!" Ez Vasvári lelkülete, a lelkület, amit legbelül mindenki irigyel. Elegáns csibész, okos szédítő. Tízpertíz!

Aztán ott van a nagybetűs NŐ, Szendrey Júlia. A támasz, a múzsa, akiben egyszerre él a lány, a feleség és az anya. A törékeny nő, aki védelemre szorul és a bátor amazon, aki megvédi a kedvesét még akkor is, amikor a férfi már nem képes rá. Komplex, mégis tiszta, naiv, mégis bölcs, ösztönös és mégis mindig tudja, mit kell tennie. Igazi NŐ!

És nincs hőseposz igazi antagonista nélkül. Farkas, aki annyira mélyen járja már Júdás útját, hogy hiába hozza elé az élet a lehetőségek pillanatait, nem képes másképp dönteni. Bátor, hogy tűzön-vizen keresztülvigye az akaratát, de gyáva, hogy elfogadja a segítő jobbot. Mégsem egysíkú, mégsem unalmas, mégsem kiszámítható. Összetett és sokrétű, az egyik legjobb magyar filmes főgonosz a közelmúltból. Horváth Lajos Ottó olyan karaktert tudott megformálni, amely karaktert őszintén lehetett gyűlölni. Pont úgy, ahogy olykor magunkat is elgyűlöljük. Azt az arcunkat mutatta meg nekünk ugyanis, ami mindannyiunkban ott lapul, legfeljebb próbálunk nem tudomást venni róla. Tisztelet, hála, hurrá és elismerés, hogy tudott gyűlölve gyönyörködtetni. Erre tényleg csak a legnagyobbak képesek!

Szándékosan a végére hagytam a személyes kedvencemet, Meyer karakterét, Jászberényi Gábor előadásában. Ennek a filmnek ugyanis számomra két főhőse van. És ő az a hős, akit nem a morálja, a neveltetése, a tudása vagy éppen a sikerrel járó flow-élmény tesz hőssé. Hanem a döntései. Ő Farkas ellentéte, aki nyitott a sors üzeneteire, aki képes meggondolni magát, aki képes a kárhozat járt útja helyett az üdvösség járatlan ösvényét választani. Egy utat, ami számára ismeretlen, mégis végigjárja. Igazi hős! Csak éppen a sötétben válik hőssé, az árnyékvilágban, és bizony az ilyen hősök krónikáját - Petőfiével ellentétben - kevesebbszer énekelik meg. Ő is tükröt mutat nekünk, karaktere azt üzeni, hogy mindig van lehetőség változtatni, mindig van lehetőség jó döntést hozni. És bár a filmben vallásról és úgy en bloc a Jóistenről szinte szó sem esik, a legmélyebb keresztény tanítás mégis nyilvánvalóvá válik Meyer karakterén keresztül. Amit ebben a szerepben Jászberényi Gábor megmutatott, az számomra elhozta a katarzist. Az pedig ritkán adatik meg. Óriási hála a film készítőinek, hogy ezt a történetszálat belevitték a filmbe, vállalták a kockázatot és végül győztek.

Ahogy győzött a film is, ami minden elemében tudatosan felépített, az arányokkal, az érzelmekkel és a karakterekkel remekül operáló alkotás, ahol a szereplőkhöz hasonlóan az egyik pillanatban önfeledten nevetünk, a másikban pedig könnyes szemmel tör fel belőlünk a tettvágy.

Egy érzelmi hullámvasút, egy esszencia, ami behúz, elemészt, kifacsar, darabokra szedi, majd újra összerakja a lelket, hogy végül a feloldozást is megadja. Erre csak az igazán különleges filmek képesek! A Most vagy soha! pedig egy igazán különleges film. Köszönet és hála érte! ❤️