Húsz éve mutatták be a hazai mozik minden idők - szerintem - legtökéletesebb trilógiájának harmadik epizódját. Már húsz éve, hogy A király visszatért.

A Gyűrűk ura az egyik legmélyebb, legkomplexebb, mégis legtisztább, legvilágosabb történet a létezés céljáról, a jó és a rossz harcáról, a hűségről, a bátorságról, a közösség szeretetéről és az Örök Jó végső győzelméről. 💪

Személyes meggyőződésem, hogy a XX. század második felében Szent II. János Pál mellett J. R. R. Tolkien tette a legtöbbet a katolikus erkölcs megmentéséért és újbóli felvirágoztatásáért. ❤️

Az pedig külön kegyelem, hogy ez a trilógia akkor kerülhetett még a vászonra, amikor még nem volt kérdés, hogy férfi-e a férfi és nő-e a nő. Amikor nem próbálták a gonoszt jónak maszkírozni, a jót pedig relativizálni. Amikor még nem volt szégyenletes Hollywoodban sem harcolni a szülőföldért, az igazságért, a becsületért és a szabadságért. Örök hála érte Peter Jackson-nak!

Reméljük, boldogabb idők jönnek, amikor a filmvilág újra méltó lesz a Gyűrűk ura örökségéhez.

Az pedig, hogy ez a remekmű húsz esztendősen is az egyik legkiválóbb filmélmény, mindössze három dolgot jelent;

1, mondanivalója és tanítása örök
2, úgy készítették el, hogy minden szempontból maradandó alkotás legyen. Mert fontos volt az alkotóknak.
3, öregszünk