Emlékszem, a 2008-as pekingi olimpiát gyerekként, a Balatonon volt szerencsém végigizgulni. Egy régi Orion TV-n néztük a versenyt, amelyhez képest ma már a legolcsób okostelefon is osztálykülönbségű kép- és hangélvezetet nyújt, mégis az egésznek éppen ez volt a varázsa, és a soha mással nem helyettesíthető élménye.

Akkor Cseh László volt a mi hősünk, egyben tragikus szereplőnk, mert volt egy klasszis, akit akkor sehogy és soha nem sikerült megfogni. De Laci mindnyájunk szívébe beírta magát, mert sohasem adta fel, akkor sem, amikor a már-már kopoltyúkkal felszerelt ellenfele ellen kellett kiállnia. Mindig bátran, mindig egyenesen.

Ezért legenda Cseh László. Mert arra tanított meg minket akkor, hogy bárki is áll velünk szemben, a küzdelmet mindig vállani kell, feladni pedig soha.

Köszönjük a feledhetetlen pillanatokat!

Kép forrása: TrollFoci