Egy kis személyes történet, hiszen ez mégiscsak egy különleges nap ❤️

Reggel korán kezdtünk, hiszen tudtuk, hogy ez a nap más, mint a többi, eljött az ősz legfontosabb választása. Sokat kellett várni a buszra, ezért természetesen a tömeg sem maradt el. Miközben a Patrióta élő műsorát néztem, a szemem sarkából láttam, hogy egy hölgy közvetlenül mellettem bekapcsolta a Partizán adását. Képbe akart kerülni. Gyorsan képbe is került. Jól láthatóan nem volt boldog.

Néhány perc múlva váltott is, és elkezdte nézni a lakossági Stan és Pant. Hiába, ma Amerikában nem jött ki nekik a matek, mást mutatott a fókuszcsoport. Az Orbánozástól és az asmr-cinizmustól láthatóan jobb kedvre derült. Örültem neki. Hiszen mi jó származna abból, ha valakinek már kora reggel elrontják a napját? A végállomásnál ő balra, én jobbra, tudom, nem egy nagy sztori...

Valahogy mégis emlékezetes marad. Mert végső soron a világ dolgaiban vélhetően sokakkal nagyon nem értünk egyet, mégis jó, hogy talán senki belső világa nem dől össze, ha egy választás máshogy alakul, mint ahogy a balos média felfújta vagy ahogy Hann Endre megrajzolta. Hiszen a rákosis vicc óta tudjuk, mi a különbség a baj és a tragédia között...

Ma Trump győzött, a patrióták világszerte ünnepelnek, aki pedig az Orbánozást akarja hallgatni, megteheti, a legkülönbözőbb formákban. Mindenki nyer, ki ezért, ki azért.

Már csak azt kívánom, hogy legyen ez így '26-ban is. Kívánom, hogy győzzünk, de azt is, hogy aki ennek nem örül - hiszen lesznek, akik nem fognak - találjon valamit, ami gyorsan visszahozza a jókedvét.

Hiszen ma reggel is remekül megfértünk egymás mellett a buszon, és jól van ez így.

Sőt, pont így van jól. ❤️