☝️ Az utcavég és a botvég törvénye

Ferenc testvér hazát épít. Nem úgy, mint Széchenyi, gyakorlatiasan a maga korában, hanem a Facebookon, virtuálisan. Ahhoz nagyon ért. Meg készül. Az átlag halandó meg kikészül, mert ennyi feleslegesen leütött billentyű helyett, akár valami hasznosat is cselekedhetne.

Példának okáért megkövethetné a nemzetet, amelynek 2004-ben megtagadta a határon kívül élő tagjait, bocsánatot kérhetne 2006 őszének rendőri brutalitásáért és külön-külön, minden egyes testileg, de lelkileg is megalázott előtt mea culpázhatna és nem utolsó sorban két bérmálkozása között - ahogyan 2004-ben Nagy Imrétől kérdezte, hogy „Imre, te mit tennél a helyemben” – akár a Jóistenhez is fordulhatna, hogy „Uram, Teremtőm, te mit tennél a helyemben?” A kérdésre kapott válaszát illetően sajnos sokunknak lennének sejtései.

A napokban közölt internetes miniatűrjében az „árnyékhaza” bölcselkedője kijelenti, hogy Orbán Viktor „bárkinek és bárminek nekimegy. Ez az utcavég törvénye.” Igen, Ferenc jól mondja. A miniszterelnök elmegy az utca végén található falig, hogy hazánk érdekeit a végsőkig képviselje. Ezt hívhatjuk szolgálatnak, hazafias késztetésének, akár a belső, patrióta lélek törvényének.

Gyurcsány esetében is van egy törvény, mégpedig a bot végének a törvénye. Ez azt jelenti, hogy neki már 2004 óta ugyanúgy vége van, mint bármilyen botnak, noha azt reméli, hogy valahogyan mégiscsak kihajt. Ez hiú ábránd, mert ahhoz, hogy meggyökeresedjen, szükségeltetne a haza termőföldje, az iránta megnyilvánuló aggódó szeretet és gondoskodás. Őt idézem, ismét a baloldalról szólva: „nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban.” Ebben van a lényeg, hogy Gyurcsány ezt gátlások nélkül képes volt kimondani: KURVA ORSZÁG.

A bot, amelyet Gyurcsány megtestesít és amelynek a végére ért már régen, életképtelen - bár ezt soha nem fogja belátni – és ő nemhogy hazánkban, de még kurva országban sem ér többet, mint egy bogáncsos, elszáradt kóró.

✍️ Bognár Zsolt