A csoda nem maradt el, de most még az olaszok nyertek
Ahogy a csapat is, csalódottak vagyunk, de nem szomorúak. A telt házas Puskásban a magyar válogatott kicsit megijedt a hangulattól, és a kezdeti ijedtségen nehezen tudta csak magát túltenni.
Egyszerűen míg nekünk szinte semmi nem jött be, az olaszoknak minden - pedig a vendégek verhetőek voltak, ők is rengeteget hibáztak. Ne felejtsük, hogy az Európa-bajnokkal játszottunk!
A tizenegyest elszabotálni nagyon inkorrekt dolog volt a francia játékvezető részéről, bár Donnarumma formáját nézve talán azt is megfogta volna. És persze az óriási ziccereinkből akár be is rúghattunk volna párat, de egy ilyen napot kifogó kapus ellen ez most nem sikerülhetett.
Szalai Ádám könnyeit mindenki megírta, de nagyon szép volt az olasz himnusz pár perce is, és hogy hogyan ünnepelte a magyar közönség. Az ujjongás persze leginkább Rossinak szólt, és talán kicsit Meloninak is.
Mit kívánhatunk? Hogy maradjon legalább így, hogy minimum ezt a színvonalat tudjuk tartani. Ha ennyi különbség van köztünk és az Eb-győztes között, az egy igen biztató alap... és hogy Rossit ne csábítsák el sehova. Ahogy 2015-ben az izlandiak se tettek nekünk szívességet az Eb-kijutáskor, most az angolok sem, nekünk kell mindent kikaparni magunknak. A sikerek csak apránként, fokozatosan jöhetnek: a nemes bosszú Münchenért megvan, az angolok elleni kettős győzelem szintén megvan.
Legközelebb az olaszokat is elkapjuk, ennyi.
/posztok.hu








