Pelosi elment, a feszültség maradt

Ahogy várható volt, Kína reagált Nancy Pelosi tajvani látogatására. Ezzel a világ egy újabb fegyveres konfliktus fenyegetésének a terhét kapta ajándékba az Amerikát vezető demokratáktól.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Kína mérsékletet mutat, nem feszíti pattanásig a húrt, mindössze egyértelművé teszi, hogy egyáltalán nem fél a konfliktustól. Feltehetően a pekingi vezetés is el fog menni a falig a napokban, a labda újra Washington térfelén pattog majd.

Most azon aggódhatunk, hogy a kínai hadgyakorlatra mit reagál majd a Biden-adminisztráció. Vajon lesz-e annyi józanság bennük, hogy időben kifaroljanak a konfliktusból? Félő, hogy olyan helyzetbe lavírozzák magukat a szembenálló felek, ahonnan már nincs visszaút. Elérkezhet egy olyan pillanat, amelyből már nem hátrálhatnak ki komoly presztízs-veszteség nélkül.

Kínában hamarosan kongresszust tart a kommunista párt, a jelenlegi vezetés nem állhat a szélesebb közönség elé kudarccal. Ahogy Amerikában is jelentős politikai tétje van annak, hogyan alakul a tajvani helyzet.

Bárhogy is lesz, azt tudni kell, hogy Kína nem úgy viselkedik majd, mint Oroszország, a kölcsönös gazdasági szankciók sem úgy hatnak majd a világra, mint ahogy azt az orosz-ukrán háború nyomán tapasztalhattuk.

Még csak fegyveres konfliktusra sem kell sor kerüljön ahhoz, hogy a világ megremegjen a kínai-amerikai összetűzés miatt. A két nagyhatalom világgazdasági jelentősége akkora, hogy egy-egy gazdasági értelemben ledobott nukleáris töltet legalább akkora pusztítást végezne, mint egy valóságos atombomba.

Hogy jutottunk ide? Az egész Trump bukásával kezdődött. Akkor hogy örült mindenki, a Momentumtól az MSZP-n át a legalávalóbb baloldali beszélő fejig. Most közösen isszuk meg a demokraták diadalának a levét.