Dévényi árulónak csak az akolmeleg hiányzik

Dévényi István nemrég egy véleménycikket írt a fideszes propagandisták végórájának elérkezéséről. A cikk címében a Kontrára, mint olvasatlan felületre hivatkozott.
Normál esetben az ex-jólkereső, sokáig túlértékelt újságíró amúgy egyetlen szót sem érdemelni, csak azért futjuk át néha a Facebook profilját, hogy egy jót röhögjünk és körbe küldjük egymásnak a képernyőmentett szomorúságait. De ha már szóba hozta a Kontrát, akkor helyezzük el végre ezt a kopaszodó, rossz fogazatú, halálosan unalmas hólyagot a médiatérképen.

– Nos, Dévényi volt az, aki már a kezdet kezdetén kardoskodott azért, hogy az ellenzéki pártok fogjanak össze a DK-val. A 2018-as választások előtt a Momentum és a Jobbik még eltartotta magától a Gyurcsány-klánt, Dévényi azonban már akkor is azon az állásponton volt, hogy semmi baj nincs a DK-val, inkább Gyurcsány, mint Orbán. Ezt a fordulatot pedig kevesebb, mint három év alatt futotta be. Néhány év alatt kőfideszesből a DK-val kötendő koalíció apostolává vált. Egy jellemóriásról van szó.

– A dühére és meglehetősen bizarr politikai fordulatára talán magyarázatot adhat, hogy iparági pletykák szerint a G-nap utáni időkben állásra jelentkezett az ECHO TV-nél. Vagyis - ha igaz a pletyka - akkor igen, amikor látta, hogy a Simicska-hajó cél nélkül bolyong a viharos vizeken, megpróbált a lábtörlő alatt visszamászni a NER-be, de a kutyának sem kellett. Ettől végtelenül meggyűlölte a Fideszt. Végérvényesen búcsút kellett intenie a mesés fizetésnek és az akolmelegnek. Szegény.

– A kutyának sem kelléshez hozzá tartozik, hogy Dévényi egy időben a Heti Válasznak is írt. Amikor a HV úszott a pénzben, akkor szívességből átvették Dévényi cikkeit, elfért egy keskeny irományocska valahol az egyik lapszélen. A válaszonline.hu létrejötte után fel sem merült Dévényi neve. Pazarlás lenne bármit közölni tőle. Mert ő egy ennyire keresett újságíró.

– Dévényi István egyébként egy olyan nívós lapnak ír, mint a Magyar Hang. A lapról tudni kell, hogy nincs élő ember, aki azt olvasás céljából önként megvásárolta volna azóta, hogy a piacra került. Legfeljebb tévedésből. Soha nem hallottunk még olyan emberről, sem ellenzékiről, sem baloldaliról, sem centristáról vagy ingadozóról, aki Magyar Hangot olvasna. Soha! Pedig olyan nagyágyúk írnak a lapba, mint Gulyás Balázs vagy Lukácsi Katalin. Hallatlan.

– Nem mellékes (igen, nagyon szeretjük a szép számokat, a mieink egyre jobban néznek ki) azt sem, hogy a véleménycikk, amit Dévényi az őt állandóan fojtogató sírás közben kipréselt magából, az annyi reakciót érdemelt ki az olvasóktól, amelynek a háromszorosát zsebeli be a Kontra egy korahajnali poszttal.

– Dévényi állandó szomorúságára a fent említett tényezők adnak magyarázatot. Baromira hiányolja az egykori fizetését, azt az életet, amit annyira imádott. Mindent megkapott, érdemtelenül a tenyerén hordozta a jobboldal, aztán ő hátba lőtte a közösségét és most a senki földjén ragadt. Dévényit élete álma, hogy egyszer valamelyik párt újra felkapja, dédelgesse, eltartsa őt. Egy párt, bármelyik, csak legyen hatalmuk és pénzük. Igen, az említett akolmeleg. Imádta.

Végül egy megjegyzés: Dévényi! Visszataszító a káröröm, amit a felett érzel, hogy egyes médiafelületeket bezárnak. Te egy sértett, torzlelkű aljadék vagy. Éppen ott vagy, ahova nagy szorgalommal letornáztad magad.
A jobboldali újágírókat pedig ne féltsd, senki nem marad hoppon. Ezen az oldalon az árulás nem elfogadott.