Szóval az úgy van, hogy Anglia-Magyarország 0:4. Azok után, hogy a gyerekekkel félig teli Puskásban 1:0-ra győztük le őket, most IDEGENBEN, tétmeccsen sikerült 4:0-nullára vernünk őket, oda és vissza. Elképesztő.

Hallottunk-olvastunk ugye mindannyian olyasmit, hogy a 2016-os EB-kijutás és jó szereplés valami szerencsés véletlenek összejátszása volt, és felejtsük el, ilyen többet nem lesz? Meg, hogy semmi se lesz? Aztán 2020 végén megint kijutottunk. És akkor ez most mi?

Az 1953-as 6:3 egy barátságos meccs volt. Ez viszont egy éles mérkőzés volt, ahol nem három, hanem négy góllal nyertünk a világ legértékesebb válogatottja ellen - akik nem mellesleg EB-ezüstérmesek és VB-negyedikek. Úgyhogy talán ideje túllépni az önmarcangoláson és a régmúltba révedésen.

Szar lehet ellendrukkernek lenni - ismét. De tessék, megérte a sok stadion. És megérte kitartani azoknak a szurkolóknak, akik a 90-es és 2000-es éveket is valahogy kibírták.

Érdekes adat: Anglia 96 éve nem kapott ki ennyire hazai pályán, mint most. Kár volt szétfütyülni meg gyalázni a himnuszunkat az elején.

#NaUgye #generációsélmény #angolokatodavissza