Újra előkerült a magyar kártya

Romániában menetrend szerint terítékre került a legfrissebb "magyar ügy". A sikertelenségét palástolni akaró politikai elit most fellélegezhet egy pillanatra. Néhány napig a magyarokkal foglalkozik a közvélemény döntő része, nem pedig az ország állapotával.
Az aktuális botrány kirobbanásának oka, hogy egy tét nélküli román-magyar hokimeccs után a román hokiválogatott magyar nemzetiségű játékosai a magyar válogatott tagjaival és a szurkolókkal közösen elénekelték a székely himnuszt.

Ez egy teljesen normális jelenségnek mondható, számtalanszor megtörtént már korábban ugyanez. Az együvé tartozás kifejezésének ezt a módját semmiféle etikai vagy sportszabály nem tiltja. A román együttes három román nemzetiségű játékosa nem csatlakozott a magyarokhoz. Ez is teljesen normális. A jégkorong egy dolog, a nemzeti hovatartozás más tál tészta.

A román jégkorongsportban a székelyföldi magyaroknak meghatározó szerepe van, a székelyföldi klubok a román liga legerősebbjeiként szerepelnek. A pályára lépők fele magyar nemzetiségű.

Jó lenne most már megtanulniuk a románoknak (jégkorongozni) hogy amennyiben igényt tartanak az erdélyi magyar sportolók, tudósok, művészek munkájára, úgy el kell fogadniuk, hogy a kiválóság mellé, a csomag részeként megkapják az illető nemzetiségi hátterét is. Senkitől nem lehet ugyanis elvárni, hogy a nemzetének hátat fordítson.

Aki magyar, az akkor is magyar, amikor éppen román mezben lép a pályára, vagy ahogy a Saul fia című Oscar-díjjal elismert filmben szereplő Molnár Levente is magyar. Még akkor is, ha a román lapok az első románként emlegették, aki Oscar-díjas filmben szerepelt.

A magyar jégkorongozók mellett teljes mellszélességgel kiállunk, ha a románoknak kellenek a magyarok lakta területek, akkor működjenek együtt abban, hogy botrány nélkül működtethessük a közös életünket. Amennyiben ők erről másképpen gondolkodnak, úgy szívesen átvállaljuk Székelyföld irányításának a terhét tőlük.