Egy németül alig beszélő, belpesti éttermiségi álláskeresési drámája Germánföldön

A 444 áltudományos blogjának, a Qubitnek köszönhetően megtudhattuk, hogy az Abcúg egykori főszerkesztője, Tóth Sára milyen drámai kihívásokkal szembesült álláskeresés közben Németországban. Pechjére ugyanis akkor még alig beszélt németül, ráadásképpen szociálpolitika „szakos” diplomát szerzett, ami kint nem bizonyult életbiztosításnak.
Tóth Sára első körben tisztázta, miért hagyta el Magyarországot: „Végső soron nem a hazai politika elviselhetetlensége motivált, pedig már akkor is felmerült bennem, hogy külföldön kellene folytatni, amikor az Origóból 2014-ben menni kellett. De elindult az Abcúg, és csak két-három év elteltével éreztem, hogy az újságírás már kevésbé érdekel, és a szakmai lehetőségek is nagyon beszűkültek… Megpályáztam egy állást Düsseldorfban, amit nem kaptam meg, de akkor már úgy éreztem, hogy a kocka el van vetve. A 2017-ben még működő Abcúgot Németországból is tudtam csinálni, eladtam a házam, az autóm, és kijöttünk”.

A dolgok persze nem úgy alakultak kint, ahogy azt ő belpestről eltervezte: „A magyarországi főszerkesztői fizetés Essenben csak szerény megélhetést biztosított, de az igazi lejtmenet azzal kezdődött a németül akkor még alig beszélő újságíró számára, amikor 2019-ben megszűnt az Abcúg, és a szociálpolitika szakos diplomájával semmilyen állást nem kapott.”
Ugyan ki gondolta volna, hogy Németországban nem tartanak igényt egy németül nem igazán beszélő, büfészakos diplomával rendelkező belpesti éttermiségire? Pedig a baloldali sajtó állandóan azt hangsúlyozza, hogy a németeknél tárt karokkal várják a belpesti éttermiségieket. Lehet, hogy a germán munkaerőpiacnak mégsem Tóth Sára „nélkülözhetetlen” tudására volt igénye?

Erre hősünk is elég hamar rájött, ugyanis szó szerint azt írta: „Tudathasadásos állapot volt, azt kell elfogadnod, hogy amit Magyarországon elértél, az nem érdekes, itt nem vagy senki. Semmit nem érsz, nem ismer senki, az önéletrajzodban szereplő tételek senkinek nem mondanak semmit. Nincs kapcsolatrendszered, senkit nem tudsz legvégső esetben felhívni, hogy segítsen ki.”

A végén relatíve jól alakult az emigrációs sztori: „A Magyarországról főszerkesztőként kivándorló újságírónak négy év után lett a végzettségének megfelelő állása, addigra nemcsak németül tanult meg, de a pénzzé tett teljes vagyonának nagyjából a felét is felélte. Mint mondja, így is szerencsésnek érzi magát, most a közép-kelet-európai bevándorlók integrálását segíti.”