Egy ritka súlyos videóban egymást váltva panaszkodnak a milliomos baloldali celebek arról, hogy nagyon rosszul érzik magukat itthon

„Sokszor egyedül érzem magam és inkább hallgatok.”
„Szorongok. Rossz kedvem van. Ideges vagyok.”
„Néha szinte belebetegszem a tehetetlenségbe.”
„Néha azt sem tudom, hogy milyen irányba induljak és kinek mit mondjak, amikor a véleményemet kérdezik.”

Az idézett mondatok egy pszichoterápiás gyakorlat közben is elhangozhattak volna. Olyanoktól, akik valamilyen komoly lelki problémával folytatnak küzdelmet. A segélykiáltásnak tűnő kijelentések azonban nem ilyen körülmények között hangzottak el, hanem egy ellenzéki kampányvideóban.

A jól ismert baloldali beszélő fejek, főállású szorongók, akik szerint 2010 óta sötét fellegek lepték el hazánk egét, és csak egy DK-Jobbik kormány lenne képes visszavezetni Magyarországot az európai útra. Összeálltak egy videó erejéig és együtt sírták bele a világba azt, hogy nekik most nagyon rossz.
Csupa hiteltelen, elhasznált arc…

Gryllus Dorka, Molnár „noÁr” Áron, Nagy Zsolt, Péterfy Bori, Nagy Ervin és még néhány elkötelezett ellenzéki aktivista kesereg gyengécske átéléssel. Jól fizetett politikai celebek, akik az ellenzéknek segítenek aktivistákat toborozni.

Mert erről van szó végeredményben. A hat ellenzéki pártnak nem sikerült elegendő mennyiségű szavazatszámláló aktivistát összegyűjteni, így „civilektől” kaptak segítséget a toborzáshoz.

Mert bizonyos civilek valahogy mindig a baloldalon kötnek ki…

Kíváncsiak lennénk arra, hogy 2006-ban vajon ugyanezek az emberek szorongtak-e a rendőri túlkapások miatt? Esetleg a szocialista-liberális kormány 2005-ös magyarellenes kampánya miatt éreztek-e dühöt, keserűséget?

Amíg a válaszokra várunk, addig az elképesztő szomorúságra egy rövid magyarázattal szolgálunk.

A magyar liberális humán értelmiség nyomora, hogy senki nem kíváncsi a történetükre, a nyünnyögésükre – sem itthon, sem külföldön. Akkor kapnak némi figyelmet, amikor szerény színészi képességeiket politikai célokra fel tudják használni. Ez a helyzet pedig végtelen szomorúsággal tölti el őket.

Hogy csak és kizárólag politikai hirdetések statisztáiként alkalmazzák őket. Persze egy kormányváltás esetén egy színházigazgatói kinevezés sokaknak megérett már…