NDK-s dallal búcsúztatják Angela Merkelt, a távozó kancellár kérésére

Jövő csütörtökön katonai tiszteletadással búcsúznak majd Angela Merkeltől a berlini védelmi minisztérium udvarán, a leköszönő kancellár kívánságára pedig több dalt játszanak el az eseményen.
Merkel kérésére egy NDK-s popdal, Nina Hagen Du hast den Farbfilm vergessen (Elfelejtetted a színes filmet) című 1974-es slágere csendül majd fel először.

Némileg ironikus, hogy az NDK-ban született és szocializálódott, annak társadalmi-politikai rendszerét – elméletileg – megvető kancellár asszony éppen egy kelet-német dalt kért. A dalnak már a témája is elég semmitmondó, amolyan „NDK-s”: arról szól, hogy egy fiú otthon felejtette a fényképezőgépbe való színes filmet, ezért attól fél, hogy senki sem hiszi majd el a kedvesének, egy lánynak, hogy milyen szép volt az együtt töltött idő, ami talán igaz sem volt.

Merkelt még a legpuhább, saját pártján belüli kritikusai is gyakran vádolják azzal, hogy „szociáldemokratizálta” a CDU-t, amiben már nem sok konzervatív és keresztény elem maradt. A keményebb kritikusai ennél tovább mennek és azt mondják, hogy Merkel azáltal, hogy engedett a baloldalnak, a passzivitása által tulajdonképpen egy nagy NDK-vá formálta át az egykor szebb napokat látott Német Szövetségi Köztársaságot.

Való igaz, ma az újraegyesített Németország baloldala éppen úgy viselkedik, mint az egykori NDK-s kommunisták, kioktatnak mindenkit, aki számukra nem elég baloldali és nem halad teljes gőzzel a „progresszivitás” rögös útján. Néhány évtizeddel ezelőtt az NDK-s kommunisták azt mondták, hogy rajtuk és a szovjeteken kívül mindenki rosszul építi a létező szocializmust, de ők nemsokára már a kommunizmus állapotába fognak eljutni, ahová a közép-kelet-európai országoknak követniük kell Kelet-Berlint, Moszkva legjobb tanítványát.

Ma pedig – jelentős részben Merkel passzivitásának „köszönhetően” – az új német elvtársak oktatnak ki minket jogállamiságból, gender-ideológiából és kérik számon rajtunk a migránsok befogadását. Akkor az NDK volt a létező szocializmus „csúcsa”, ma pedig az „új” Németország a bal(liberális) demokrácia legfőbb úttörője, Brüsszel (és Washington) legjobb tanítványa.

Danke, Merkel! Auf Wiedersehen!