GYURI BÁCSI GITTEGYLETE AZZAL PRÓBÁLTA MEG RELATIVIZÁLNI A 2006-OS RENDŐRTERRORT, HOGY ELŐFORUL AZ ILYEN, HISZEN A RENDŐRÖK MOST ÉPPEN A MIGRÁNSOKAT VERIK A HATÁRNÁL

A Magyar Helsinki Bizottság dokumentumfilmet készített a 2006-os rendőrterrorról. Olyanokat szólaltatott meg az ötven perces filmben, akik békés résztvevői voltak az eseményeknek, véletlenül sodródtak az események középpontjába:
újságírók, fotósok, tüntetők.
Az ellenzéki pártok vezetői unalomig ismételgették ez elmúlt hónapokban, hogy a rendőrterror a múlt része, túl kell lépni rajta, és amúgy sem érdekel senkit. Ez nyilvánvaló hazugság, a terelésnek egyértelműen az a célja, hogy a választásokig eltereljék a figyelmet Gyurcsány Ferenc elévülhetetlen bűneiről.

Pedig az élénk érdeklődés azt bizonyítja, hogy a 2006-os gyurcsányi rendőrterror máig a rendszerváltás utáni Magyarország egy legfontosabb eseménye maradt, egy korszakhatár. A történésekhez való viszonyulás határozza meg, ki hogyan és hol áll a politikai palettán.
Az ellenzéki pártok nyilvánvalóan tudják, a Gyurcsány-klán bűnt követett el, azonban nem szeretnék az összefogást azzal gyengíteni, hogy őszintén beszélnek a témáról.

A film közben joggal jut eszébe minden normálisan gondolkozó embernek, hogy minden állítás, ami vádként hangzik el a kormánypártisággal nem vádolható szervezet alkotásában, azokat a magyar jobboldal már hosszú évek óta hangoztatja. Mégsem történt semmi. Sőt, az ellenzéki lapok megpróbálták hazug eszközökkel hitelteleníteni az áldozatok beszámolóját.

A filmet amúgy – fenntartásokkal – érdemes megnézni. Ahogy érdemes azon is elgondolkodni, hogy a Helsinki Bizottság miért állt elő az igazsággal. Ennyi évvel a történtek után.
A megfejtésünk az, hogy Gyurcsányra már teljesen ráégett 2006, soha nem szabadul meg annak emlékétől. A film így nincs hatással a megítélésére.
A legnagyobb ellenzéki szekta főpásztora százezrek rokonszenvét bírja, a híveket pedig a legcsekélyebb mértékben sem érdekli az, hogy Ferenc bizony lövetett, veretett, kínoztatott, bebörtönöztetett embereket.
Így a hálózat kockázat nélkül mondhatta el az igazságot Gyurcsányról. Csakhogy eközben újabb alattomos hazugsággal próbálta relativizálni a történteket.

Míg a 2006-os eseményeket viszonylagos tárgyilagossággal elemzi az MHB filmje, a végén csak beleerőltették, hogy a magyar rendőrség tagjai ma is követnek el erőszakos túlkapásokat civilekkel szemben. Ez volt a fordulópont, a film váratlanul a magyar-szerb határon történt atrocitásokat kezdte el elemezni.
Mintha a két esemény között párhuzamot lehetne vonni! Így kell professzionális propagandaanyagot készíteni!

2006-ban a magyar rendőrök azonosítószám nélkül, viperával verték az embereket, és mindenkit, akit értek. Öreget, fiatalt, nőt, férfit, papot, művészt, olimpiai bajnokot, egyszerű embereket. Ezzel szemben a határon semmiféle törvénytelenséget nem követtek el, senkit nem bántottak, nem vertek össze. Egyszerűen védik az Európai Unió külső határát, visszatartják a migránsáradatot. Ennyi és nem több.