KIUGRÓ ELLENZÉKI SIKER: KOMOLY KIHÍVÓJA AKADT AZ ÉLNI HÍVLAKNAK A FOS BALOS HIMNUSZOK KATEGÓRIÁBAN

„Bánatomat dalban mondom el…” (Zámbó Jimmy)
A huszonegyedik század a valódi befektetett energia nélküli, tömegesen előállított szórakoztató és érzékenyítő audiovizuális tartalom aranykora. Bárki lehet „zenész” esetleg „producer”, ne adj’ Isten „infulenszer”, akinek van egy közepesen erős számítógépe és egy okostelefonja, amivel az Internet Népére öntheti nyűgjét és hisztijét.

Az önsajnálat iparágának legvisszásabb szereplői azok a tét és felelősség nélkül moralizáló hírességek, akik közvetett forrásból tájékozódva kritizálnak, okoskodnak, és személyes tapasztalatok híján készpénznek vesznek mindent, amit olvastak, vagy hallottak. Néhány példa erre a teljesség igénye nélkül:
Amerikában verik a négereket.
Skandináviában a kerítés is kolbászból van.
Magyarországon rendszerszinten üldözik a homoszexuális kisebbségeket.

Kozma Kata Amerikában élő zenész-dalszerző is időszerűnek látta, hogy több ezer kilométeres távolságból ránk öntse személyes szorongását, kollektíven felelőssé téve szülőhazáját azért, hogy nem tud aludni hajnali négykor.
„Világ liberálisai, egyesüljetek”.
„Ez nem lehet a mi országunk”.
A sistergős zajjal kísért autotune (énekhang nélküli beszédből digitálisan dallamot készítő alkalmazás) nyafogás és az 1984 hangulatát idéző rajzfilmes szöveges videó az elkényeztetett, kozmopolita, progresszív elit himnusza is lehetne.

Itt az idő, hogy a felújítás során lecseréljük a Lánchíd oroszlánjait szivárványos zászlókat a pofájukban hordozó kidülledt szemű másolatokra. Akkor talán Kozma Kata is kicsit úgy érzi majd az Egyesült Államokban, hogy ez az ő országa.