Amerika kezd egyre inkább úgy viselkedni, mint a kései Szovjetunió az akkori Amerikával szemben. Majdnem minden elemében stimmel a párhuzam. Na, jó, Amerikában messze jobb az életszínvonal, mint a szovjeteknél bármikor.
A bukást megelőző évek, évtizedekben a Szovjetuniót nagyon öreg, inkompetens figurák vezették, míg egyszer csak megjelent a fiatal Gorbacsov, aki pontot tett a történet végére. Amerika most éppen ott tart, ahol a szovjetek a 70-es években, Bidennel kezdődött el a gerontokrácia korszaka, a vének uralma. Azonban nem is ez a legszembetűnőbb jele az „elszovjetesedésnek”.
A legfontosabb inkább az, hogy Amerika már nem mutatja egy magabiztos nagyhatalom képét.
-Bizonygatja az erejét
-Bizonygatja a kulturális felsőbbrendűségét
-Bizonygatja az erkölcsi felsőbbrendűségét
-Bizonygatja a technikai felsőbbrendűségét
Bizonygat, fenyeget, ultimátumokat fogalmaz meg, miközben erre már semmilyen alapja nincsen. Ennek a bizonygatásnak a részeként kell értelmezni, hogy Soros György is lassan hetente jelentet meg saját finanszírozású lapjaiban apokaliptikus jóslatokat Kína közelgő bukásáról. Szánalmas, mint a szovjet pártsajtóban.
Amerika demokrata elitje éppen úgy viselkedik, mint annak idején a szovjetek. Anno retorikai szinten rápirítottak az amerikaiakra, valójában pedig teljesen ki voltak szolgáltatva annak gazdasági erejének. Ha Amerika akarta volna, már a hetvenes évek végétől az egész szocialista táborban éheztek volna az emberek, hazavághatta volna a teljes szocialista gazdaságot. Ezt azonban Amerika nem akarta. Erős országként szépen-lassan kivéreztette a kommunistákat. Lenézően, fölényesen viselkedett az elsőszámú versenytárssal, biztos volt saját erejében, tudta, hogy sokkal erősebb, mint bárki a küzdőtéren. A Szovjetunió pedig legfeljebb a szocialista rendszer nagyszerűségére hivatkozhatott, amely megteremtette az emberek teljes egyenlőségét, szemben a rasszista Amerikával. Ez persze hazugság volt, de ezzel tömhették be azoknak az elvtársaknak a száját, akik nem láttak túl a veres zászlón.
Nemrég hallottam egy viccet ezzel kapcsolatban:
Még a szovjet időszakban amerikai turisták bámészkodtak a csodaszép moszkvai metróállomásokon. Az idegenvezető mutogatja a látnivalókat, amikor egyszer azt találja mondani, hogy ez a metróvonal a világ legforgalmasabb metróvonala, percenként érkezik újabb szerelvény az állomásokra. Amikor már vagy tíz perce meséli a metró történetét, de még egyetlen vonat sem érkezett a megállóba, akkor ezt az egyik turista szóvá tette. Mire az idegenvezető:
Jah, hogy nem jár a metró Moszkvában. Lehet, de maguknál verik a négereket!
Amerika erkölcsi leckéket fogalmaz meg Kínával kapcsolatban, miközben az ázsiai óriás lassan, szelíden, de határozottan halad előre.
És tegyük azt is hozzá, hogy hazánknak egyáltalán nem érdeke egy újabb hidegháború Amerika és Kína között.
Jó lenne, ha az Amerikát irányító érdekkörök felébrednének és inkább visszaadnák a hatalmat a republikánusoknak, mielőtt hatalmas baj lesz. Kína megerősödése nem jelent problémát, a többpólusú világ egy jó irány. Amerika meggyengülése azonban mindannyiunk számára nagy bajt jelent. Jobb lenne, ha kiegyenlített meccset nézhetnénk, amelyben mindenki teper a győzelemért, de senkinek nem kell meghalnia a végén.