A Telex megkereste a haladó demokraták új üdvöskéjét, Gyurcsány szegedi jelöltjét, Tóth Pétert, „többek közt arra voltunk kíváncsiak, hogy továbbra is azt gondolja-e, hogy a homoszexuálisok genetikai hulladékok, hogy az országot egyre inkább elönti a liberális szar, hogy a „bibsiknek” nevezett zsidók problémát jelentenek a világban, és jelentettek már 1920-ban is, vagy hogy támogatja-e a fajvédelmet, foglalna-e vissza életteret a cigányságtól, és megszüntetné-e Szlovákiát”.

Tóth Péter szembenézett múltbéli hibáival, ahogy az elvtársak mondták volt, önkritikát gyakorolt, a gárdamellényt szivárványszínű tangára cserélve előadta a rózsaszín csillámpónis szeretetmaszlagot.

Nincs ezzel semmi baj, az emberek tényleg változnak, fog még Tóth Péter teherautóplatón rángatózni gépzenére a meleg büszkeséget demonstrálandó, attól sem lesz jobb kormányerő.

Hanem a Telex rossz interjúalanyt választott. A moralizáló belpesti csúcsértelmiséget és a jóeNber haladókat kellett volna megkérdeznie, hogy miként is állnak ezzel a kérdéssel.

Mert ha bemondásra megbocsátottak Tóthnak, elfelejtették a múltját, akkor legyenek szívesek ezt gyakorolni egyéb vonatkozásban is, és küldjenek el mindenkit a búsba, aki az keresztény inkvizíció-gyarmatosítás-rabszolgakereskedelem-náci haláltáborok örökségével kampányolva bűntudatot akar kelteni a nyugati fehér emberben.
Mondjuk, mi eddig se vettük magunkra a Vasfüggönyön túli bűnöket. Az általunk, elődeink által elkövetettekért meg bocsika, lécci, ezután tartsatok minket is demokratának, haladónak és jóeNbernek.
(Pont leszarjuk, hogy mit gondoltok rólunk, de hátha együtt fog legelni az oroszlán a báránnyal, és végre nem a méhlegelő lesz a kormányzóképesség bizonyítéka a közéleti vitákban.)