Jogállamiság kiskáté

Túl a jogászkodáson: de facto jogállam az, amelyik a saját törvényeit be tudja tartatni az adott ország minden négyzetcentiméterén.
Ebből két fontos dolog következik:
a. a nem létező no go-zónák Nyugat-Európában nem a másság tiszteletének szent helyei, hanem a nyugat-európai országok jogállamiságát megkérdőjelező, azt szétverő területei;
b. idegen törvények elfogadását kényszeríteni egy másik országra a jogállamiság eszméjének szembeköpése.

Az elsőt nem kell magyarázni. Menj el kipában, vagy esetleg forrónaciban, szivárványszínű lebernyegben egy nem létező no go-zónába, és hivatkozz a jogaidra. Ha nem lesz rendőr mögötted, márpedig nem lesz, mert nem mennek be oda, akkor nagyjából annyit is érnek a jogaid.

Paradox módon a jogvédő szervezetek militáns tevékenységének eredményeképpen ma a jog fogalmának kiüresítésének lehetünk szenvedő alanyai. A libernyákok egy kis szómágiával az egyetemesnek deklarált emberi jogokból származtatnak neked bármihez jogot, holnap annak az ellenkezőjéhez is. Csakhogy - amint a fenti példa is mutatja - a jog akkor ér valamit, ha a törvények erejével érvényesíteni is tudod a jogrendet és a jogbiztonságot.

Törvényt a demokráciában a törvényhozásban alkotnak a képviseleti elv alapján odaválasztott törvényhozók. Amikor ezeket a törvényhozókat megkerülve akarsz egy adott országnak törvényt adni, és ezt csinálják a jogvédők, meg a haladó média, akkor tulajdonképpen gyarmatosítasz. Az elmúlt évszázadokban sokan kipróbálták, és számtalanszor bebizonyosodott, hogy a gyarmatosítás nem működőképes modell, előbb-utóbb véget ér, addig meg rengeteg emberéletbe kerül.

A gyarmatosítás a jogállamiság eszméjének teljes tagadása. A gyarmatosító megszünteti a jogalany szuverenitását, azt mondja: nem dönthetsz saját magadról. Elvitatja a jogot a jogalkotáshoz, vagyis a jogot a joghoz. A gyarmatosító nem jogalanyokban, hanem döntésképtelen szolgalelkekben gondolkodik.

A progresszívek a jogállamiságra hivatkozva gőzerővel bontják le a jogállamiságot. Ügyes.

Neduddki