Kollektív jogok

Ha az LMBT+-közösségnek vannak jogai - márpedig az aggódó nyugati politikusok szerint van -, akkor az azt jelenti, hogy léteznek kollektív jogok.

Ha elfogadottak a kollektív jogok, akkor az égvilágán semmi akadálya nincs, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság törvényeket hozzon, szankciókat alkalmazzon az európai őshonos nemzeti közösségek (kisebbségek) jogainak védelmében. (Ennek épp az ellenkezője történik: lásd a minapi kihátrálást a strasbourgi emberi jogi bíróság részéről abban az ügyben, amikor egy párkányi tévét bírságoltak meg nagyjából két magyar mondatért.)

Annál is inkább, mert míg megbízható tanulmányok alapján a nyugati társadalmakban az LMBT+ kérdések a társadalom 1,2-5,6 százalékát érintik életvitelszerűen (és ebben benne vannak azok is, akik csak eljátszadoztak a gondolattal), addig minden tizedik őshonos európai polgár kisebbségben, tehát jogfosztott állapotban él.

Szóval a fényes tekintetű politikusok vagy maradnak annál, hogy az EU-nak nincs hatásköre arra, hogy általános jogszabályt fogadjon el a kisebbségek védelmére és ennek ellenőrzésére, de akkor LMBT+-ügyekben is tartsák magukat ehhöz, vagy úgy gondolják, hogy mégiscsak lett valahonnan hatáskörük és felhatalmazásuk, de akkor törlesszék a több évtizedes adósságukat.

Vagy fessük szivárványosra Székelyföldet, a székelyek legyenek transz-szilvánok, a baszkok váltsanak nemet, a katalánok meg kollektíve mondják ki magukról, hogy négerek, hogy végre azzal foglalkozzanak, ami többmillió európai polgár mindennapjait megkeseríti évek, évtizedek óta?!