Hahó, itt Kohán Mátyás beszél, érkezik a mai RELEVÁNS

A POLITIKAI HALÁLBÓL HOZTÁK VISSZA FRIEDRICH MERZET. Hetek óta a német kancellár leváltásának esélyeit latolgatja (jó pár tartományi miniszterelnök, különösen is az észak-rajna-vesztfáliai, a hesseni és a minden lében kanál bajor sugallatára) a német sajtó, miután Friedrich Merznek nem sikerült időben elindítania a kormányzásának legitimációját adó nagy strukturális reformokat, nem sikerült adót csökkentenie, minden jobboldali szándéka megakad a szociáldemokratákon, személyes népszerűségi mutatói olyanok, hogy a kampányokban rejtegetni kell, valamint megduplázta az AfD-t és megfelezte a CDU-t, pedig ennek épp ellenkezőjét ígérte. A forgatókönyv ezért világos volt: a keletnémet választások borítékolható katasztrofális eredménye után Merzet, mint azt a kancellárt, aki alatt először alakított kormányt az AfD és esett ki egy tartományi parlamentből a CDU, leváltják Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai CDU-s miniszterelnökre vagy a bajor Markus Söderre.

WÜST NEM KÉRTE A FEKETELEVEST. A szász-anhalti választás utáni döntő napokban el is indult az intrika, ami aztán megakadt: miközben a CDU-s miniszterelnökök körében egyértelmű volt a szándék Merz leváltására, Wüst végül mégsem akarta átvenni a kormányzást egy olyan időszakban és egy olyan konstellációban, amikor jól kormányozni egy CDU-s kancellárnak szinte lehetetlen. Södert a német történelem első bajor kancellárjává tenni végül mégsem akarták a CDU-sok, így aztán adtak Merznek egy utolsó esélyt.

HŰSÉGESKÜ LÁBJEGYZETEKKEL. A nyolc CDU-s miniszterelnök (Kai Wegner hamarosan megbukó berlini főpolgármester, a frissen leváltott szász-anhalti Sven Schulze, valamint Hessen, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajna-vidék-Pfalz, Szászország, Schleswig-Holstein és Türingia vezetői) ezért igen óvatosan megfogalmazott nyílt levélben álltak ki a kancellár mellett, egy időre legalábbis elcsitítva a toxikus diskurzust a kancellár jövője körül. Ugyanakkor ha a papírforma szerint Mecklenburg-Elő-Pomerániában, Angela Merkel politikai otthonában kizúgna a tartományi parlamentből a CDU, és a következő hónapok sem hoznak a reformok meg a gazdaság dolgában komoly előrehaladást, akkor már semmi sem lesz, ami Merzet a zuhanásban megállíthatná. Most még megúszta. Egyelőre.

#igazalesz: nincs fejlemény. Orbán Viktor viszont jó kedélyű interjút adott a Blikknek, láthatóan úgy gondolja, sikerre áll a vizsgáján.

#szakszínház: a kormány hozott egy valódi szakpolitikai döntést, bár kérdéses, mennyi köszönet lesz benne. Eltörölték ugyanis az 5000 forintos éves kamarai hozzájárulást, ezzel eljátszották a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával ugyanazt, amit az Orbán-kormány a Magyar Orvosi Kamarával tett: egy népszerűtlen és a legtöbb érintett által feleslegesnek ítélt sarc eltörlésével jelentősen meggyengítettek egy politikailag ellenségesnek ítélt, fontos hivatásrendi intézményt. A vállalkozók nyilván örülnek, hiszen pláne az egyéni, mikro- és kisvállalkozók, a magyar vállalkozói szféra derékhada egyáltalán nem kapott (és nem is igazán kért) semmit az MKIK-tól. Ugyanakkor az iparkamara is olyan, mint a levegő: erős fennállása évtizedek óta nem kérdéses, és most majd kiderül, mennyire fog hiányozni valójában, ha nem lesz többé erős. A valósággal majd találkozunk jövő márciusban a gazdasági évnyitón.