️ Halló, itt Kohán Mátyás beszél, érkezik a mai RELEVÁNS ️

VAN MIT MONDANUNK. Ritkán releváns egy orosz külügyminisztériumi sajtótájékoztató mostanában, mert amíg Marija Zaharova ismételgeti a megszokott paneleket, addig csak az a biztos, hogy az orosz tárgyalási pozíció nem változott, és amíg az legalább egy kicsit nem változik, addig nem lesz béke. Most viszont az Oroszországba akkreditált nagykövetek kerekasztal-beszélgetésén Szergej Lavrov külügyminiszter, úgy tűnik, tényleg mondott valamit.

1️⃣ Lavrov szó szerint a következőt mondta (a megszokott frázisok mellett): „Mi a tárgyalásoktól sosem zárkóztunk el. Semelyik lezajlott tárgyalás sem a mi kezdeményezésünkre szakadt meg. Szóval amennyiben a kollégáink készen állnak, azt gondolom, hogy abszolút újra lehet ezt kezdeni. Nekünk van mit mondanunk.”

2️⃣ Itt az utolsó mondat a fontos: ha Lavrov a sajtón keresztül megüzeni, hogy Oroszországnak van mit mondania, azzal azt szeretné mondani, hogy olyan mondanivalója van, amit a tárgyalópartnerek, jelen esetben az USA és Ukrajna még nem hallottak – azaz változhatott valamelyest, akár csak egy egészen kicsit, az orosz tárgyalási pozíció, kis reményt adva a békére.

3️⃣ Emlékeztetőül: az orosz narratívában a tárgyalások most úgy állnak, hogy a 2025. augusztusi anchorage-i Trump-Putyin találkozón, valamint az azt követő tárgyalásokon Trump megfogalmazott egy ajánlatot (minden valószínűség szerint a Donbasz átadását a békéért cserébe, komoly ukrán fegyverzetkorlátozás mellett), melyet azután nem tudott keresztülverni sem Ukrajnán, sem európai szövetségesein. Ezen a ponton a tárgyalások terméketlenné váltak: Ukrajna számára az Oroszország által el nem foglalt, stratégiai jelentőségű területek átadása nem opció, Oroszország pedig nem tágít, ragaszkodik ahhoz, amit Trump (vagy Steve Witkoff) egyszer, valódi mozgásterét erősen túlbecsülve megígért nekik.

4️⃣ Nemrég azonban Donald J. Trump felfedezte az összefüggést a magas globális üzemanyagárak (kiváltképp a magas dízelár) és az orosz finomítók elleni ukrán csapások között, elkezdte elég hangosan mondani, hogy nem Irán, hanem Zelenszkij miatt drága a benzin, és felszólította az ukrán elnököt a támadások beszüntetésére.

5️⃣ Azaz miközben nyilvánvalóan nem igaz, hogy akár a dízelhiány, akár az orosz Amazon, a Wildberries elleni ukrán támadások megbénították volna Oroszországot (sőt, a harcmezőn zajló lassú orosz előrehaladást sem állították meg), az igaz, hogy tárgyalási pozícióba hozhatták Zelenszkijt. Trumpnak a magas üzemanyagárak, Putyinnak a háború mindennapi orosz életbe való látványos megérkezése okoz politikai problémát, s ezzel kettejükkel szemben az ukrán elnök ismét tárgyalási pozícióba került. No nem hatalmasba, a Krímet ettől még nem kérheti vissza – de valamekkorába. Akkorába talán igen, hogy Oroszország az Anchorage-ben „elfogadott” vélt vagy valós amerikai ajánlat bizonyos elemeitől esetleg hajlandó lehet elbúcsúzni, és reálisabb megállapodásba bocsátkozni.

6️⃣ Oroszország péntektől vasárnapig új Állami Dumát választ („választ”), melyről az egyetlen nyíltan háborúellenes pártot, a Jablokót a biztonság kedvéért azért ki kellett zárni, nehogy utat törjön magának a fáradó orosz lakosság békevágya. Putyin nincs hatalmas bajban, de egy kis dilemmában azért igen: vagy enged egy kicsit és megpróbál békét kötni, engedve a dízelhiánytól, adóemelésektől és logisztikai fennakadásoktól szenvedő lakosság nyomásának, vagy a választások után (reszkírozva a lakosság további feldühítését) újból mozgósítást rendel el, és megpróbál odaverni egy nagyot Ukrajnának.

7️⃣ Komoly vakság lenne orosz részről nem felismerni, hogy bár az egész Donbasz fegyverropogás nélküli átadása irreális, ha most békét kötnek, hatalmasat nyernek: minden gond nélkül meg tudnák kapni az amerikaiaktól, az európaiaktól és az ukránoktól is de facto az eddig elfoglalt területeket, az ukrán NATO-tagság kizárását, a szankciók és az orosz vagyon jó részének feloldását – s még a kártérítést is megúszhatják. Már persze akkor, ha a megszokott, teljesen felesleges és önsorsrontó szovjet-orosz bumfordisággal nem feszítik túl a húrt, és nem harcolnak reménytelenül elérhetetlen dolgokért akkor, amikor már az elérhető dolgok is hatalmas győzelmet jelentenek. A Lavrov-nyilatkozat arra utal, hogy Oroszország talán elkezdte ezt felismerni lassan.

#igazalesz: nincs az ügyben fejlemény, az energiafrontot érdemes figyelni, minden egyes nappal közelebb kerülünk a világ olajpiacát látszólag stabilan tartó amerikai stratégiai tartalékok kifogyásához. Már amennyiben #igazalesz.

#szakszínház: ma csak színház volt, szakpolitikára kísérlet sem történt. A miniszterelnök elvette Schmidt Máriától univerzálisan elismert édesgyermekét, a Terror Házát; saját kezűleg bejelentette (miután a testvére által üzemeltetett kontroll.hu-hoz „kiszivárgott”, értsd: a Tisza a Tisza lapjában közölte) egy üzletember és egy volt MNV-vezér bekasztlizását; valamint bedurcizott, hogy a kutyát sem érdekelt Parlamentben az átlátszó kísérlete arra, hogy politikai bunkósbotként használja a gyermekvédelmet, ezerszer újramelegítve politikai pályafutása első slágertémáját. Nobody cares, most már a Tisza-szavazók sem a botrányt kérnék, hanem egyrészt fideszes vért, másrészt viszont valódi kormányzati cselekvést, köszönik szépen.