Bő két hét telt el, amióta a parlament tiszás többsége nem adta ki a mentelmi jogomat egy magánvádas ügyben.

Én igennel szavaztam, ahogy korábban ígértem, ám az új kormánypárti többség nemmel. Azóta születnek a konteók, melyek olykor az őrület határát súrolják.

Pedig semmi rendkívüli nem történt. Az országgyűlés gyakorlata magánvádas esetekben legtöbbször az, hogy nem függeszti fel a mentelmi jogot.

A konkrét történet háttérében egy tavaly decemberi kampányrendezvényen készült Mandiner-interjú egyik részlete áll, mely Magyar Péter édesanyjára vonatkozott, s melyet ő sérelmesnek talált.

A vonatkozó mondatot most nem ismételném meg, de több okból is vállaltam volna a bíróság előtt zajló vitát. Közszereplők között, közügyben, felfokozott kampányhangulatban zajló szóváltásról van szó, így a tűrésküszöbnek magasabban kell lennie, továbbá bármilyen ítélet született volna, az hivatkozást jelenthetne a nyilvánosság előtt Magyar Péter hasonló vagy hasonlóan durva (ez megítélés kérdése) mondataival kapcsolatban.

Nos, ennyi a rövid történet, amit a parlament előtt is elmondtam volna, de az lett a közbölcsesség, hogy inkább ne szólaljak fel, hiszen a Tisza Párt parlamenti többsége úgysem adja ki a mentelmi jogomat.

Akár túl is léphetnénk tehát az egész történeten, hiszen bíróság elé már nem kerül, de a politikai kultúra színvonalának emelése érdekében tennék ma egy kísérletet, hátha meghonosul.

EZÚTON MEGKÖVETEM DR. ERŐSS MÓNIKÁT, ÉS BOCSÁNATOT KÉREK TŐLE AZ ÁLTALA SÉRELMEZETT MONDATOK MIATT!

Nos, teszem mindezt annak reményében is, hogy talán majd Magyar Péter szintén bocsánatot kér a rengeteg sértő, alaptalan és hamis rágalmazása miatt, melyeket sokakkal szemben megfogalmazott.

Mert neki is lesznek még mentelmi ügyei, melyekben a szintúgy védve marad majd.

További szép napot mindenkinek!