Nagyon érdekes vita alakul a Baranyi Krisztina-féle interjú nyomán, amiből szerintünk rendre kimarad az alaptézis, amit Fürjes Balázs nagyon helyesen képvisel.

Az alaptézis márpedig az, hogy a sajtó szabad. Pont. Nincs "ha", nincs más körülmény, csak az alkotmány. Ez a szabadság megilleti a telexeseket és a Pesti Srácok újságíróit is. Ma ilyen az ország, amiben élünk. VAN MÓD arra, hogy az Amerikai Népszava és a Nyugati Fény naponta tucatszámra akasztgassa Orbán Viktort és igen, VAN MÓD arra is, hogy a Vadhajtások odamondjon, ha úgy érzi, vagy Jeszyék szabadszájúan fogalmazzanak.

Félreértés ne essék: nem kötelező ezeket a műsorokat, termékeket fogyasztani. Akinek nem bírja a gyomra vagy más stílusú, készséggel választhat jobb- és baloldali sajtót egyaránt: Mandiner, Axióma, Partizán, Magyar Hang, hogy másokat ne említsünk ennek a "skálának" a finomhangoltabb feléről.

A lényeg az, hogy ma, ha valaki újságot szeretne írni vagy el szeretné juttatni gondolatait a nyilvánossághoz, arra van módja. Alapíthat médiaműhelyt, indíthat különféle csatornát és oldalt, de akár webes felületet is szerkeszthet, ha komolyan gondolja. Nem is értjük, mi nem világos ezen? Józan ész!

Ami veszélyes - különösen baloldalon van ez mostanság jelen - az az, hogy évek, évtizedek óta zajlik a hangulatkeltés és a feszültségszítás a sajtó két fele között. Ócska, fizetett propagandisták, seggnyalók, tehetségtelen pribékek az egyik, soros-zsoldos, hazátlan és hazaáruló férgek a másik oldalon.

EGYIK SEM JÓ. De beszédes, hogy a fenti két radikálisnak mondható nézethez hogyan viszonyul az ellenzék és a kormányoldal szellemi erőtere.

Jobboldalon elvétve hallunk ilyen hangokat, de abban talán megegyezhetünk, hogy nem általános, pláne nem politikusoktól újságok vagy újságírók újságíróságát megkérdőjelezni.

Azonban az ellenzéki térfélen a narratíva, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag walkie-talkien keresztül irányítja Bende Balázzsal az összes jobboldali médiát, a lehető legmagasabb szintektől a legkisebb, legeldugottabb falusi alapszervezetig megjelenik. Ezt vallja az idős MSZP-szavazó, ezt mondja a környezetvédő negyvenes és a nemrég érettségizett bölcsésztanonc is. Az ellenzéki oldal szinte teljes egészét megfertőzte egy percepció a vele egyet nem értő médiáról, ami, mint egy örvény, egyre lejjebb és lejjebb húzza ennek a gondolatnak a képviselőit. A Pesti Srácok most már tényleg a leginkább férgek, a Mandiner most már tényleg nem látszik a kormány valagában, satöbbi, satöbbi.

Ez a gondolat márpedig ugyanolyan hibás, mint a "vidékiek buták, ezért fideszesek"-elmélet is. Nem is említve azt, hogy az egyébként magukat elnyomottnak érző szerkesztőségek termékei - sajnos - szinte MINDEN téren piacvezetők! Lehet, hogy ennek az elméletnek a megdöntéséhez ismét kell egy 2/3?

Az utolsó érv persze mindig a KöZmÉdIa. Hogy az most már tényleg milyen elfogult. Voltak kritikáink, vannak is, bár a televíziós műfaj napjaink világában talán nem is a legjobb módja a tájékoztatásnak, de a közmédia a választások óta tisztességesen közreadja, hogy kiket hívtak az ellenzéktől minden héten. Több ezer meghívás, jó, ha 5 százalékuk került adásba. Ez azt bizonyítja, hogy hiába pártos a közmédia, ha lehetősége lenne az ellenzék képviselőinek ellensúlyozni a komránypárti fölényt, nem élnek azzal, mert "a közmédia nagyon pártos". Értjük ezt a logikai ellentmondást, ugye? Ezek mellett pedig senki sem képzelheti, hogy egy közmédia nem a kormány felé fog húzni. Általános tapasztalat a világ minden országában, hogy a kormány üzenetei itt kristályosodnak ki a leginkább. Ne kelljen felhozni a korábbi magyar televízió elfogultáságát, mert 15 éve sem volt fényesebb a helyzet, ahogy a német köztévé érzékenyítő műsorait sem szeretnénk példaként említeni.

Azt tanácsoljuk a most az ATV kommentszekciójában őrjöngő ellenzékieknek, hogy higgadjanak le. Minden második kommentben akasztják a jobboldali újságírókat, mert nem értenek egyet a mondandójukkal. A 21. században, több mint 30 év demokrácia után nem kellene ilyen alapkérdéseket megbontani, "mer maj bukik a Zorbán".

Kormányok mennek és jönnek, de a média szekértáborai maradnak. Itthon és a szabad világban mindenhol. Meg kellene érteni hát, hogy az újságírók valahol egymásra is vannak utalva. A politikusok politizáljanak, az újságírók kérdezzenek, mondjanak véleményt, kommentáljanak, mert az a dolguk. De ne politikusok mondják meg, hogy ki jó és ki rossz újságíró, mert rohadtul nem ez a helyzet. Ha hazudott egy újság (mert nyilván senki sem tökéletes), remek sajtópereket lehet indítani igazunk bizonyítására, elégtétel céljából. Ha a hatalmi ágakat szétválasztottuk, ideje lenne a közélet ágait is kicsit szétszálazni.

Még egyszer köszönjük Fürjes Balázs kiállását, támogatjuk, mindegy, a kommentelők kit hoznak ki győztesnek! Köszi, ha elolvastad!