Viharban születtem, farkasok közt nevelkedtem, tűzben edződtem. Ettől még nem leszek a vadon királya, az legyen az oroszlán, nem is akarok, és engem nem fogtok cirkuszi pódiumon bohóckodni látni sem, ostorcsettintésekre. Nem vagyok legyőzhetetlen, csak felállok a csapások után, tanulok belőle. Én is félek, csak megtanultam farkasszemet nézni a félelmeimmel. Nem vagyok szent, de soha sem leszek sunyi róka, sakál vagy dögevő hiéna sem. Vágyom és szeretem az otthon tüzének biztonságos melegét, de nem adom fel önmagam, és inkább szabadon, szabadban lépkedjek a legkietlenebb, legfagyosabb tájakon a hóban, hogy közben szilánkosan fáj és velőig hatol minden lépés, minthogy odabent a fűtött padlón izzadna a mancsom vagy puha szőnyegen, miközben nyaldosni kell érte egy gazda mancsát. Öntörvényű vagyok, de mégis, a mindenem a törvény, a kódex. Ahogy mindenem a falkám is, abban pedig a minden a lojalitás és a szeretet, a falkában nem farkasa, farkas a farkasnak, de a legkeményebb farkastörvényeket és próbákat is kiálljuk.