Esti mese, nektek is írtam, sok szeretettel✌️️

Az égboltot imádó és annak csodájáról ódázó, a tejúton folyton-folyvást kalandozó, barangoló Flótás vagyok! A Végtelenség misztikumának vizslatásában és a törvényszerűségeknek a kutatásában Elvesző Bolondja vagyok az Univerzumnak! Túlságosan Gyengéden és elvakultan Szeretek Egy Csillagot ahhoz, hogy a többit figyelembe vettem volna és hagytam volna őket segítséget nyújtani számomra a tájékozódásban.

Örök optimistaként azt hittem, a Csillagom átmeneti fényében sütkérezve, hogy Mindez emberfeletti, Mindent Legyőző erőt kölcsönöz nekem, aminek hála, Őt is minden mástól megóvom és a csillogóbbnál is csillogóbbá teszem! Közben már eszemben sem volt megijedni a sejtelmes sötétséggel teli éjszakáktól, mert azokat csodafényekkel aranyozta be számomra, számunkra kedvenc Égitestem.
Dolgos Bolond módjára nem vettem észre, hogy földi halandó vagyok csak, és nekem az Éjjel egyben az Őt, őket körülölelő sötétség is, ami ízekre szedhet, vagy egy világűrben összefagyott asztronauta-kutya pöcsénél is keményebbé és haszontalanabb darabbá fagyaszthatja a szívemet!

Na de, azért természetesen ezekről szó sincs! Csak... Fogalmam sincs hol lehetek épp, a Galaxisunknak mely pontján bolyongok és hogy milyen erők hatnak most rám..., vagy hogy van-e bármilyen szabály, vagy tézis, ami ezeket szavakba és definíciókká alakíthatná... Nem tudom meddig elég még a levegő Idebent a szkafanderemben!!!
Néha úgy érzem, hogy minden szeretetem a Csillagászat iránt és minden, amit a Csillagokról megtapasztaltam: fölösleges, hamis, vagy igaz ugyan, de az életembe végül Mindig csak keserű imbolygást hozó passzió...
Na, de, valahogy eddig még mindig úgy alakult, hogy a leglesújtóbb néma sötétségben és a legordítóbb hidegben is rátaláltam az Utamra, rá tudtam állni tovább keringni a pályámra, és ha van valami amiben biztos lehetek, az nem más, mint hogy ez mindig így lesz, még ha ennek a mostani pályának a keringéséből nem is tudnék, vagy akarok kikerülni, mégis tudom, hogy bárhogy is legyen: A Világegyetem próbára teszi, megleckézteti, megtúráztatja, megtépázza a kalandorait, de mindig rajtunk tartja fél szemét és óvó, jó felé terelő kezét!!!!! Ezért Nem Veszek El Soha Sem Teljesen, Ezért Nem Félek a sötétben!

Debrecen, 2015. április