Nyugodj békében, Charlie Kirk!
Ma nemcsak egy embert veszítettünk el.
Egy szerető férj nem tér haza többé a feleségéhez.
Két gyönyörű gyermek már soha nem szalad a karjaiba.
Egy otthon örökre üres marad — és egy nemzet szegényebb lett egy bátor, gondolkodó lélekkel.
Charlie nem valami ellen harcolt, hanem valamiért.
A szabad véleményért, a nyílt párbeszédért, egy jobb országért.
Hazáját nem csak szerette, hanem tenni is akart érte — és végül ezért áldozta az életét.
Nem gyűlölt, hanem hitet és reményt adott.
Ahogy Martin Luther King is, ő is a szeretet és igazság eszméjéért állt ki — és emiatt vált mártírrá.
De milyen világ az, ahol valakit meggyilkolnak csak azért, mert másképp gondolkodik?
Milyen kor ez, ahol radikális, felhergelt őrültek az élet kioltásában keresik a választ egy véleményre?
Egy apa. Egy férj. Egy ember.
Elvették tőlünk, mert nem volt hajlandó csendben maradni.
Pedig a világunknak soha nem volt még nagyobb szüksége arra, hogy hallgassunk egymásra.
A párbeszédnek mindig van helye. A gyűlöletnek és az erőszaknak soha.
Emlékezzünk Charlie Kirkre nemcsak mint áldozatra, hanem mint példára is:
Arra, hogy az igazság kimondása bátor tett — és néha végzetes.
Nyugodj békében, Charlie.
Továbbvisszük a hangod.