Kicsit a gyermekvédelemről

A tanulmányaim során elég korán kiderült, hogy a gyermekvédelem az a terület, ami igazán érdekel. Az egyik gyakorlatomon egy átlagos lakásotthonba kerültem, ahol találkoztam egy olyan 16 éves fiúval, aki magát homoszexuálisként határozta meg. Ő azért került a rendszerbe, mert az édesanyja elhanyagolta, édesapja pedig, ha jól emlékszem nem volt, így könnyen cserkészték be felnőtt férfiak. Mivel tőlük kapott nagyjából először figyelmet, és valamiféle törődést, azt hitte, hogy szeretik, miközben csak kihasználták és felnőttfilmekben szerepeltették. Végül kiemelésre azért került sor, mert az édesanyja nem tudta (nem akarta?) megvédeni ettől az életviteltől.

A lakásotthonban ő volt az egyetlen, aki nyíltan „más” volt, ráadásul elég feltűnően viselkedett, mintha ezzel is lázadni akarna. Olyan volt, mint sok tinédzser, akik valamilyen formában keresik önmagukat, csak nála ez extrémebben jelent meg.

De a történetet nem azért írtam le, hogy őt elemezzem...

Szögezzük le: a gyermekvédelemnek lehetnek hiányosságai, de jellemzően nem ott, ahol néhány ellenzéki politikus kapirgál.

Ez a fiú például menekülési útvonalat talált A Rendszerben.
Biztonságot, odafigyelést, valódi törődést kapott. Jó szakemberek vették körül, megfelelő ellátást kapott, végre iskolába járt a filmforgatások helyett. Szerintem nagyon nem igazságos úgy beállítani a gyermekvédelmet, mintha kizárólag sarlatánok és p3dofil bűnözők dolgoznának benne. A legtöbben valódi hivatástudattal végzik a munkájukat a gyerekekért, és ők azok, akik az élet legnehezebb helyzeteiben kapaszkodót tudnak nyújtani számukra...