A 14. havi nyugdíjról jutott eszembe

Anyukám egész életében dolgozott (és tanult). Nem nagy fizetésekért, de mindig bejelentve, tisztán, és a többkulcsos adórendszer idején sem keresett kibúvót.
Ma már nyugdíjas, és a tisztességesen befizetett járulékokból tisztességes nyugdíja lett. Megteheti, hogy aktív életet éljen: jógázik, utazgat, szép háza van, szórakozni jár, összességében élvezi azt, amit egy élet munkájával felépített.
...és van ezzel kapcsolatban egy kérdésem: azok, akik aktív éveikben nem így gondolkodtak, akiknek akkor jó volt az „alacsony bér + a többit zsebbe” megoldás, miközben öngondoskodni, előre tervezni „elfelejtettek”, ők most megérdemelnék-e, hogy azonos szintre húzzák fel a nyugdíjaikat, mint ahol azok vannak, akik végig tisztességgel hozzájárultak a rendszerhez?
Mert nekem amúgy az a tapasztalatom, hogy amikor ismerősi körben valaki arra panaszkodik, hogy a szülőnek nem túl magas a nyugdíja, általában az derül ki, hogy vállalkozó volt, nem úgy és nem annyit fizetett maga után, vagy évekig nem is volt bejelentett állása, jó volt a boríték.

Éppen ezért értek egyet azzal, hogy a rendszer kiegészítő formái mint a 13. és 14. havi nyugdíj igazságos megoldást jelentenek. Az mindenkinek jár, és hozzátesz a nyugdíjas életéhez. Mert bár nem egyformák a történetek, valahol mégis muszáj egy minimális egyensúlyt tartani.