2004. május 1-jén vett fel bennünket magyarokat az Európai Unió.
Hiszek az együttműködés erejében , anno mégis nemmel szavaztam a csatlakozásra. Már nem emlékszem pontosan, mi tántorított el. Talán az, hogy az akkori bérekből élve, “egy másik Magyarországon”, nehéz volt elhinni, hogy “Nyithatok cukrászdát Bécsben…
De azok, akik igent mondtak sem hiszem, hogy gondoltak arra, hogy 20 év múlva ideológiai csaták és nemzeti érdekek ütközése határozza meg hazánk helyét ebben a közösségben.

Van azért mit ünnepelni ma?
Igen! Ünnepeljük azokat, akik nap mint nap viszik a hátukon az országot:
A szakmunkásokat, akik nélkül megállna az élet, a bolti eladókat, akik kiszolgálnak, a pékeket, akik hajnali háromkor kelnek, hogy reggel friss kenyér kerüljön az asztalra, és minden mezőgazdasági dolgozót, állattenyésztőt, akik megtermelik a magyar élelmiszereket.
Remélem, hogy hamarosan még több hazai terméket látunk a boltok polcain, akár a Lidlben is.
Ez az igazi érték, én ezt ünnepelem ma.