Pár szó a negyvennyolcas 1. pontról, a sajtó szabadságáról.

Olvasom az ezzel kapcsolatos mai összehangolt állásfoglalásokat. Olvasom utána a Magyar Péter „ünnepi” beszédéből idézett, szabadságra vonatkozó sorokat. Egyetlen pici kérdés mocorog itt, de az nagyon:

Hol volt ez a szabadság lángját magasba tartó kiállás, amikor Magyar Péter két napja szabályosan és célzottan megfenyegetett egy újságírót Strasbourgban? Nem mással, mint azzal, hogy ki fogja vizsgáltatni a fizetését és a lakhatását. Ezt hogy kell elképzelni? A mellette szigorúan vonuló, korábban letagadott testőrök fognak kivonulni a lakásához, vagy csupán telekkönyveket és bankszámlákat bogarásznak majd?

Persze mondhatná valaki, hogy ez valaminek a következménye volt. Igen, az. Annak következménye, hogy az újságíró kérdezni merészelt.

Ennél már csak az lett volna durvább, ha Dunába lökéssel fenyegetett volna újságírókat, vagy tömeget uszított volna rájuk.
Szóval, valahogy így néz ki az ő kívánt, majd erőszakosságban megvalósított sajtószabadságuk.