“Népstadionban fütyülő gyerekek kábé akkor születtek, amikor Orbán Viktor behúzta az első kétharmadát. Nem hogy a korábbi világról nincs saját tapasztalásuk, de az oktatás és a közélet jelen közegében esélyük sincs arra kapni ösztönzést, hogy legalább kérdéseket tegyenek fel. Nekik már ez a valóságuk, úgy nőttek bele a kihaénnem magyarkodásba, a gyűlölködés virtusába, abba a világba, ahol a fociultrák ostobasága immár gyengéden oltalmazott hungarikum, hogy mi észre sem vettük…”
#mindenszarizmus

Kihaénnem magyarkodás?!
Jól emlékszem még a gyerekkoromra, sőt még úgy 25 évvel ezelőtti időkre is, amikor irigykedve néztem 1-1 amerikai filmet. Büszkék voltak arra, hogy amerikaiak (lépten-nyomon el is mondta a forgatókönyvíró) és zászlójukat házaikra függesztették ki. Nálunk eközben egy belénk nevelt és örökölt ideológia miatt “ciki” volt a magyar zászló és ciki volt magyarnak lenni. Legalábbis azt éreztették velünk, ha nem valamely nagyhatalom seggéből lógunk ki, akkor értéktelen nemzet vagyunk…
Eltelt pár év és kellett hozzá néhány Fidesz 2/3 , hogy ezt a gondolkodást kiűzzék a köztudatból és felemelt fejjel, mosolyogva mondjuk ki: magyar vagyok! Ezt úgy látom, hogy a saját nemzetüket gyűlölő firkászok nem tudják feldolgozni, s újra és újra megpróbálnak visszanyúlni és sulykolni belénk: itt minden sz@r…

(Teljes cikk kommentben.)