Mindig úgy tekintettünk a nemzetpolitikára, mint egy pártok (a DK maga miatt kivétel volt) és oldalak felett álló fontos ügy. Az összetartozásunk, megmaradásunk. Így is kezeltük, így szerveztük.
A miniszterjelölt ennek ellenére pártpolitikát csinált belőle.
Tarr Zoltán a mai meghallgatásán a múltról beszélt sokat, sajnos a jövőről keveset. Benne maradt még a kampány üzemmódban, így is kommunikált.

-Szerinte magára hagytuk a kárpátaljai magyarságot. Ezzel szemben az igazság az, hogy minden támogatást megadtunk a megfogyatkozott és nehéz helyzetben levő magyar közösség életéhez, küzdöttünk a nemzetközi színtéren a jogaikért és védtük őket.

-Szerinte magyar állami vezetők évek óta nem voltak Kárpátalján. Ezzel szemben az igazság az, hogy sokan, sokszor voltunk ott az elmúlt években is.

-Szerinte a támogatásokhoz szerződések sem voltak a Bethlen Gábor Alapkezelőnél. Nem tudom ki mondhatta neki ezt a nyilvánvaló és könnyen ellenőrizhető hazugságot.

Közben persze a képviselői kérdésekre rendre megdicsérte és megőrizendőnek nevezte a nemzetpolitikai programjainkat, az intézmények támogatását, óvodaprogramot, a Kőrösi Csoma Sándor Programot vagy különböző szórvány és egyházi kezdeményezéseket. Ez helyes, a nemzetpolitika az elmúlt 16 év egyik sikerterülete.

Remélem, ma csak a kampány heve volt még Tarr Zoltánban, hiszen holnaptól dolgozni kell a magyar közösség megmaradásáért és erősödéséért egy veszélyes világban és egy kihívásokkal teli időszakban.
Ehhez sok sikert kívánunk!