Piros-fekete, 1912 - avagy mit jelent budafokinak lenni. I. rész

A BMTE egy 1912-ben alapított budafoki munkáscsapat, de ez a mondat önmagában nem mond sokat arról, mit is jelent budafokinak lenni.

1912-ben, még az első világháború előtt, néhány sváb szőlőműves és gyári munkás fia a mészkőpincék fölött, ahol a Törley pezsgő már forrt a mélyben, kitalálta, hogy legyen egy csapatuk. Kezdetben Világosság Football Csapatnak hívták.
Aztán jött minden, ami a magyar 20. század volt. 1913-ban lett Budafoki Atlétikai és Football Club. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt Budafoki Munkás Testedző Egyesület, 1922-től Budafoki Műkedvelő Testedző Egyesület. Minden hatalom adott neki új nevet, mint egy mostohagyereknek.

A címer viszont maradt. Piros-fekete, kettéhasítva, mint maga Budafok - fent a piros, mint a bor, lent a fekete, mint a pince. Középen a régi, fűzött bőrlabda. Alatta: 1912. A színekről: 1912-1921 között piros-fekete, 1921-1945 között lila-fekete, és csak 1945-től újra piros-fekete. Tehát a címer színeit megváltoztatták egy időre, csak 1945 után kaptuk csak vissza az eredeti színeket, mert a piros-fekete nem csak szín, Budafok színe. A bor és a hordó színe.

A klub kényszerű átnevezései a magyar futballtörténelem lenyomatai:
Az 1950-51-es években elvették a nevét. Budafok már nem lehetett Budafok, Budapest lett. Bp. Gyárépítők MTE, aztán SK. Mert az államosítás alatt a gyárakhoz csatolták, mint egy kőműves brigádot. De a srácok maradtak budafokiak. 1951-ben NB II-es bajnokok lettek Gyárépítők néven, de akkor még elbuktuk az osztályozót. Mit jelent NB II-es bajnoknak lenni akkor? Azt, hogy senki nem figyel rád, csak a feleséged és a törzsasztalod közönsége a kocsmában. Hogy sárban játszol, és a buszod lerobban Csepelnél. És mégis bajnok leszel, mert a Promontor utcából nem lehet másként hazamenni.

1956 után, 1957-től jött a Kinizsi-korszak. Budafoki MTE Kinizsi Sportegyesület. A nagy, szocialista sport-mammut, ami mindent beolvasztott. De a budafokiak megmaradtak a saját kis stadionjukban a Promontor utcában, ahol a pezsgőgyár édes-savanyú illata, az élesztőgyár szaga keveredett a frissen vágott fűével.

Aztán jött a Szőke Szikla.

Mészöly Kálmán 1971-ben nálunk kezdett edzősködni, de igazán 1974-ben tért vissza, amikor az NB I/B-t megszüntették és újra NB II lett a második vonal. A középmezőny végéről hozta fel a csapatot. Lassan, meccsről meccsre.
1974-ben még csak kapaszkodtunk, a 15. helyig jutottunk. Aztán 1975-76-ban harmadikak lettünk. 51 ponttal, Dunaújváros és Dorog mögött. A Promontor utcában akkoriban nem divat volt kimenni meccsre, hanem természetes. A kispad mellett Mészöly, aki már akkor úgy látta a pályát, mint kevesen.
Mészöly hozta össze azt a csapatot, amiről a 110 éves jubileumi könyv is azt írja: minőségi játékosok épültek be. A Fradival VVK-t nyerő Horváth "Api" László, az újpesti bajnok Noskó Ernő, a Fradi-ifiből jött Vizi Sándor, a kispesti Tóth Kálmán - és köztük Jakab János. Akkor jött Esterházy Márton is. A Kerületben 10 meccsen 25 gólt rúgott, mindenki vitte volna, de leült Mészöly Kálmánnal beszélgetni, és utána nem volt kérdés. Fél évet kellett várnia, mert nem adták ki az igazolását, csak edzett velünk a sárban télen, és 1976 áprilisában játszott először bajnokit piros-feketében.

(Folytatjuk)