IN MEMORIAM GARAMVÁRI VENCEL
(1941 – 2026)

Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy borászatunk alapítója, a magyar bor- és pezsgőkultúra meghatározó alakja, Garamvári Vencel elhunyt.

Az utolsó pillanatig elválaszthatatlan része volt a borászat mindennapjainak, végül pedig szerető családja körében, csendesen távozott - egy grandiózus, generációkat inspiráló életművet hagyva maga után. Egy olyan páratlan utat, amely előtt tisztelettel és hálával emlékezünk.

Vencel édesapja, József borászat iránti szeretetét és a természet felé érzett alázatát szívta magába. A budafoki borászati technikum és a Kertészeti Egyetem elvégzése után, 1966-ban szerzett borászmérnöki diplomát. Szakmai útját a budafoki Törley Pezsgőgyárban kezdte, ahol hamarosan gyártásvezetővé, majd igazgatóvá vált - ezzel letéve a hazai prémium pezsgőkészítés alapkövét.

1990-ben, a megújuló magyar borászat hajnalán alapította a Vinariumot, felkarolva a minőségi magyar borászatokat, majd életre hívta a Garamvári Szőlőbirtokot, mely Vencel víziója és útmutatása szerint meghonosította és ápolta a magyarországi bor- és pezsgőkultúrát: az ősi tradíciók megőrzésével, de egyben a szakma és kreativitás pionírjának szerepében, mindvégig szem előtt tartva a kompromisszummentes minőséget és a tökéletességre való törekvés kötelességét, immáron több mint 30 éve.

Ebben segítette egy életen át társa, Zsuzsanna, akivel mind a személyes, mind a szakmai sikereit kéz a kézben valósíthatta meg, egészen az utolsó szívdobbanásáig. Erre inspiráta családunkat, amelyből immár a harmadik generációnyi, elhivatott borász nőtt fel, és folytatja a munkát, melyet Vencel elkezdett. Ez az örökség, amelyet megteremtett, Dél-Balatonon és Budafokon.

Ahogyan fogalmazott: “Mindig arról álmodtam, hogy mind a négy égtáj felől a saját szőlőm vesz majd körül.”
És az álom teljesült.

Vencel nemcsak építette a magyar borágazatot, hanem önzetlenül osztotta meg tudását és tapasztalatait. Pionír volt, ugyanakkor generációk mentora és inspirálója.
Munkássága, látásmódja és a borászat iránt érzett szerelme mindörökké él a Garamvári minden egyes szőlőszemében, minden palackjában és minden felfelé szálló buborékában.

Emlékét és örökségét tisztelettel és szeretettel megőrizzük. Szívünk őszinte szeretetével kérünk mindenkit, aki osztozik gyászunkban – a borász szakma képviselőit, a borok és pezsgők szerelmeseit, és barátainkat, ismerőseinket egyaránt – hogy adózzanak Vencel emlékének úgy, ahogyan ő maga is tenné: egy-egy csendes koccintással.

A Garamvári család